A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 3. (1963)
BÓNA István: Tiszakeszi későbronzkori leletek
26 BÖNA ISTVÁN háromnak pecsétlős markolatvége van, tömör markolatukat pedig lyuk töri át. A felsőújvárinak csupán nyélnyújtványa van. A huszti típus és a berkeszi tőr átlyukasztott nyeléhez a Kaukázusban és a minuszinszki medencében találunk egykorú vagy közel egykorú párhuzamokat. 72 Ott fordulnak elő hasonló rendszerű, szög nélkül a pengére erősített markolatok is. Keleti készítmény a Borsod megyei Kacson, néhány szintén keleti jellegű tokosbalta kíséretében, előkerült tőr. Sőt, egyenesen kelet-európai-szibériai típus. 73 Két ágból álló nyélnyújtványa, markolatát záró karikája és az egyenes, hangsúlyozottan különálló keresztmarkolatbordája mutatja ezt (VI. t. 8; 6. kép 1). Szintén steppei készítménynek látszik az erdélyi Hídalmáson 74 előkerült tőr töredék. Tagolt markolat-karikájához a Kaukázusból és Szibériából 75 ismerünk párhuzamot (6 kép 2). Tömör markolata, félköríves alsó markolat bordája közel áll a tiszakeszi tőrhöz. Keleti készítmény valószínűleg a pilinyi csoport gödöllői tőre 76 is. De kifejezetten keleti jellegű a pilinyi csoport valamennyi említett tőre, valódi és miniatűr egyaránt (4. kép). Különösen jelentősek ebből a szempontból a lapos miniatűr tőrök (VI. t. 6), amelyeknek pontos miniatűr párhuzamait ismerjük a Kaukázusból. 77 Ezek az összefüggések egyúttal a pilinyi fémművesség egyik összetevőjét keleti, sőt, egyenesen kaukázusi komponensben határozzák meg. 78 A fentebb megállapított helyi változatoknál nem nehéz felismerni ezek után az egyes keleti összetevőket. A tamásfalvi típus tőreinek pengéje (2. kép) pontosan másolja a pécskai (7. kép 3) és alsojárai (7. kép 2) tőrpengéket. Pecsótlős markolat végződését az olcsvaapáti (8. kép 3) tőrön látjuk először. ívelt ovális átmetszetű tömör markolatával, a markolat alsó szélének félköríves bordájával és pengéjét kettéosztó bordájával az egész keleti körhöz csatlakozik. Hármas gyűrűkből álló markolat díszítése is keleti eredetű. 79 A tamásfalvi kincs az átmeneti korszak déli (Csórva, Pécska, Tamásfalva, Szeremle, Lengyel, Zomba) csoportjába tartozik. Mindössze az vár még vele kapcsolatban tisztázásra, hogy keleti elemeit milyen irányból kapja: a Marostól északra benyomult csoportoktól, Erdélyből, avagy az Aldunán át. Az utóbbi két lehetőség valamelyike látszik valószínűbbnek. A hazai készítmények közé tartoznak a tiszakeszi típusú (1. kép) tőrök is. Noha alakjában és technikailag a pilinyi típust (3—4. kép) másolják a már korábban említett helyi, illetve közép-európai elemei, elsősorban markolatának záródása, nyilvánvalóan ezt igazolja. Egyelőre egyedül áll a berkeszi töredék (V. t. 3). Egyetlen helyi elem sem található rajta. Keleti jellegét fokozza átlyukasztott markolata, amely nyilván a huszti típusú tőrök hatása. Bár eddig nincs párja (vö. Piliny VI. t. 6—7) kétségtelenül keleti jellegű legyezős markolat végződése 80 is. Viszont háromszögű markolatkezdő bordája a hajdúböszörményi kardokéval rokon, ezért részben még nem ismert keleti mintaképek helyben keletkezett változatának tartható. Kísérő mellékletei is a korszak későbbi idejére keltezik. Tanulmányunkban az Alföld és Erdély egész területére kiterjedő keletről jövő népmozgalom 81 eredményeként idekerült steppei fegyvertípus bontakozott ki előttünk. Fejlődését a legkorábbi, még keleten készült, vagy egészen keleties példányokból kiindulva, egészen a H. A. második feléig kísértük helyben nyomon. A H. A. korszak elején, keleti tőreink elterjedésével egyidőben helyi és
