A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 3. (1963)
BÓNA István: Tiszakeszi későbronzkori leletek
TISZAKESZI KESÖBRONZKORI LELETEK 19 az egyeki kultúrához sorolása meglepőnek tűnhet, de nem az. A későbronzkorunkban uralomra kerülő nyugati és északi népek számos olyan eredetileg délkeleti formát honosítanak meg hazánkban másodszor, amelyek itt már a középső bronzkor első felében kimentek a divatból. 17 Ezek közé tartozik a tekercseitvégű tű is. Közép-európai helyi változata a mi középső bronzkorunkkal egyidőben válik általánossá, s hazánkban ebben a továbbfejlődött alakjában jelenik ismét meg. Ugyanilyet ismerünk a Tisza és Körös találkozás vidékéről származó egyeki sírokból. 18 Egyenesszárú halomsíros változata gyakori. 19 Tőr. Meglehetősen egyéni forma. Helyét a megy aszói temető sírjának tőre 20 és egy Hajdúsámsonban 21 talált tőr közé lehet tenni. Nyilván helyi hagyományokra támaszkodó készítmény. A csavartszárú, bepödrött fejű tűvel sem egyeki, sem halomsíros temetőkben nem találkozunk. Annál jellemzőbb a késői füzesabonyi temetőkre (Megyaszó, Füzesabony, Szikszó stb.). A darabban tehát — a fenti tőrhöz hasonlóan — füzesabonyi hagyományt, vagy egyenesen készítményt kell látnunk. • Az egyszerű bepödrött fejű tű sorsa hasonló a tekercseitvégű tűéhez. Későbronzkorunkban egyaránt megtaláljuk egyeki, 22 pilinyi 23 és halomsíros 24 lelőhelyeken. Az egyszerű, zárt szívalakú csüngők szintén gyakoriak a késői bronzkorban. Öntőminta leletek alapján többek között Alsókubinban 25 és Soltvadkerten 2 ' 3 készítettek ilyeneket. A középen pálcataggal kettéosztott csüngőtípus lényegében az előbbi változata. A típus, többnyire az előző változattal együtt, gyakori a halomsíros művelődés alföldi területein (Madaras, Katymár, Szeged-Röszke és Tömörkény, Hódmezővásárhely-Kishomok, Kiskundorozsma, Szentes-Nagyhegy, Ebed, Kéménd és Ausztriában Asparn), később is tovább él a pilinyi temetőkben (Piliny, Zagyvapálfalva, Nagybátony stb.), Egyeki területről csak az utóbbi típushoz említhetünk párhuzamot az egyeki 38. sírból és Jászberény-Belsőszőlőből. 27 A körszelet átmetszetű, díszített karperec jellegzetesen halomsíros forma. (Pl. Szerbkeresztúr, Madaras, Röszke, Szentes, Kiskundorozsma, Csongrád, Rákóczifalva, Szeged-Bogárzó, Hódmezővásárhely-Kishomok, Ebed, Kéménd stb.) Egyeki területen csak ritkán találkozunk vele, általában a hamvasztásos temetkezés következtében erősen összeégve. Egyekről ismerünk ilyen szórványos darabot, a hajdúbagosi 10. sírból került elő töredéke, 28 végül Tiszafüred környékéről származik egy szép példány (IV. t. 6—6a). Az utóbbi a szintén jellegzetesen halomsíros eredetű, bordázott karperecekkel valószínűleg együtt került elő hamvasztásos sírból (?). Ennyiben kívántam ismertetni a tiszakeszi egyeki kultúrába tartozó leleteket. Szélesebb körű, részletesebb elemzésük a kultúra anyagának kiadatlan volta miatt alig lehetséges. Arra azonban elég, hogy a Szódado^ 1 * Vésőbronzkori életéről fogalmat adjon és megrajzolja az itt előkerült jelentős későbrons kori ékszerkincs történeti hátterét. A tiszakeszi bronztőr 1927-ben a miskolci múzeum az egyeki típusú ékszerkinccsel majdnem egyidőben bronztőrt is vásárolt. A tőr szintén a Szódadombon került elő. (Régi Itsz. R. 5894, új ltsz. 53,435,1.) 2*
