A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 3. (1963)

Múzeumunk 60 éves

196 KOMÁROMY JÓZSEF egyidejűleg Borsod-Miskolczi Közművelődési és Múzeum Egyesület-re változtatta. A múzeumi szakosztály (vagyis a múzeum és a könyvtár) irányítását az alapszabály szerint a múzeumi bizottság látta eí. A bizottságnak az elnökön, a múzeumőrön és a könyvtároson kívül hat közgyűlés által választott tagja volt. Borsod megye és Miskolc város szerény anyagi támogatásban részesítette az új intézményt, és ezért jogukban állt a múzeumi bizottságba 3—3 ellenőrködő tagot küldeni. A múzeumi bizottság társadalmi összetételét vizsgálva az akkori viszonyokra igen jellemző képet kapunk. Elnöke Petró József ügyvéd, a múzeumőr előbb Buday József, majd Molnár József, mindketten ref. gimnáziumi tanárok, a könyvtáros pedig Brósz Károly felsőkereskedelmi iskolai tanár volt. A bizottság rendes tagjai voltak: Buday József ref. gimnáziumi tanár, a neves botanikus; Csontó József ny. ref. gimnáziumi tanár, Gagyi Samu felsőkereskedelmi iskolai tanár, Gálffy Ignác felsőkereskedelmi iskolai igazgató. Hídvégi Benő tanfelügyelő és Kiss Lajos ref. gimnáziumi tanár. A választott tagokból álló bizottság, tehát — az elnököt kivéve — csupa középiskolai tanárból állott. Ez a tény önmagában is garanciát jelentett arra, hogy az új intézmény működése színvonalas és eredményes lesz. Az akkori közfelfogás azonban a tanárokat és általában az értelmiséget nem tekintette egyenrangúnak a tőke, a földbirtokosság és a papság képviselőivel. A tanárok iránt táplált — talán nem is tudatos — bizalmatlanság indokolja a megye és a város által kiküldött ellenőrködő tagok létezését és méginkább kiválogatásukat. Borsod megyét Koós Soma bankigazgató, id. Orczy Gyula földbirtokos és Zábrátzky György Miskolc-felsővárosi plébános, Miskolc városát pedig Bársony János városi tiszti ügyész, Bizony Ákos országgyűlési képviselő és Soltész Nagy Albert ügyvéd képviselték. Túlzás lenne természetesen azt állítani, hogy ezek az ellenőrködő tagok irányították a múzeumi bizottság, illetve a múzeum munkáját. Kétségtelen azonban, hogy a bizottság tagjai voltak, s adott esetben társadalmi és számbeli súlyuknál fogva érvényesíthették akaratukat a bizottság tanár-tagjaival szemben. A bizottság munkáját, mint említettük, 1899 végén kezdte meg. Az anyaggyűjtés és a szervezés három éven keresztül folyt, és csak ezt követően — 1902 októberében — került sor a város által rendelkezésre bocsátott három helyiségben — az első kiállítás megnyitására. E kiállításon igyekeztek mindazt bemutatni, amit az alapítás óta eltelt három év alatt sikerült összegyűjteni. Ez a körülmény természetesen a kiállítás egységének és áttekinthetőségének rovására jelentkezett. A három helyiségben levéltári, régészeti, történeti, őslény- és állattani, valamint néprajzi anyagot mutattak be. Egyidejűleg megnyílt a könyvtár is, melynek állománya ekkor 773 kötetet tett ki. A múzeum működésének anyagi alapját az egyesület, a megye és a város hozzájárulásából, valamint az 1901-től folyósított államsegélyből biztosították. A közületi hozzájárulásból, egészen az államosításig, a legnagyobb részt Miskolc városa vállalta. A múzeum életében lényeges változást hozott az a tény, hogy a Közművelődési Egyesület 1913-ban kezelésre átadta Borsod megyének és Miskolc városnak. Az átadás gyakorlatilag csak az első világháború után (1920-ban) fejeződött be. Ezután már az irányítást is a megye és a város által delegált tagokból