A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 3. (1963)

Múzeumunk 60 éves

MUZEUMUNK 60 ÉVES 197 álló múzeumi bizottság látta el. E bizottságban — szemben a korábbival — a szakszerűséget már csak a két főlevéltáros képviselte, akik hivatalból voltak tagjai. További lényeges változást és a múzeum gyors fejlődésének kiindulópontját jelentette a múzeumnak 1950-ben bekövetkezett államosítása. A múzeum ennek következtében az addigi társadalmi irányítás helyett teljesen szakmai irányítás alá került. A társadalmi támogatást az 1929-től 1948-ig működött Múzeumpártoló Egyesület, majd az 1952-ben megalakított múzeum bizottság biztosította. Különösen az utóbbi nyújtott jelentős segítséget a múzeum munkájában és népszerűsítésében. Az államosítás után a Borsod-Miskolczi Múzeum Herman Ottó nevét vette fel, akinek miskolci és Miskolc környéki működése jelentős hatású a múzeum megalakítására és fejlesztésére is. Az államosítással csaknem egyidőben a múzeumi közkönyvtár majdnem teljes egészét átadták a városi könyvtárnak, a levéltári anyagot pedig az Állami Levéltárnak. A múzeum első őre — egészen rövid ideig — Buday József volt. Öt követte Molnár József, aki 1900-tól 1905-ig látta el ezt a tisztet. 1905-től 1950-ig Leszih Andor volt a múzeum őre, illetve igazgatója. A múzeumi bizottság elnöki tisztét 1906-ig Petró József, attól kezdve Gálffy Ignác töltötte be. Az 1952-ben alakult múzeumi bizottság elnöke Leszih Andor ny. múzeumigazgató. Az államosítás után Leszih Andor nyugalomba vonult és dr. Vargha Lászlót nevezte ki a minisztérium a múzeum vezetőjévé (1950—1952). Távozása után, egy éven keresztül Megay Géza látta el, mint megbízott vezető a múzeum irányítását. 1953 szeptemberében Komáromy Józsefet nevezték ki a múzeum igazgatójává. Kezdetben a múzeumnak nem volt főfoglalkozású alkalmazottja. A múzeumőr csupán tiszteletdíjat kapott, 1905 és 1937 között a létszám a múzeumőrből és egy altisztből állott. 1937-ben a létszámot egy múzeumi segédtiszttel (restaurátorral), majd egy könyvtárossal is bővítették, és ez így is maradt egészen az államosításig. Az államosítást követően úgy a tudományos személyzet, mint a segédszemélyzet létszáma jelentékenyen megnövekedett. A létszám jelenleg 7 tudományos és 7 egyéb alkalmazottból áll. Sajnálatos, hogy 1960-ban a hét tudományos állás közül kettő nincs betöltve (a régész és a természetrajzos). E státusoknak megfelelő felkészültségű személyekkel való mielőbbi betöltése igen fontos lenne, sok egyéb szempont mellett elsősorban a régészeti és természettudományi gyűjtemények gyarapítása szempont j ából. Ugyancsak fontos és sürgősen orvosolandó hiányt képez, hogy az adattár, a szakkönyvtár és fényképtár kezelése sincs kielégítően megoldva. Kezdetben a múzeum, mint már említettük, mindössze három helyiséggel rendelkezett. 1905-ben kapott további két helyiséget, és a bizottság ettől kezdve állandóan szorgalmazta az egész épület átadását, mely azonban csak 1930-ban következett be. 1910-ben már komoly formában foglalkoztak a múzeum épületének megfelelő bővítésével és kultúrpalotává alakításával, azonban ez a terv nem került megvalósításra. Az államosítás időpontjában — a könyvtár elköltözése következtében felszabadult helyiségekkel együtt sem állott a múzeum rendelkezésére elegendő helyiség. Ezen az állapoton kívánt némileg az 1953/54-ben végrehajtott átalakí-