A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 3. (1963)

LAJOS Árpád: Díszes fafaragás a Hór völgyén

134 LAJOS ÁRPÁD kép). Kár, hogy előreláthatólag vele kihal a házi fadíszművesség, mint családi hagyomány. A leányági leszármazottak férjeit nem érdekli ez a munka. A cserépfalusi szépmíves fafaragást a pangás állapotából államilag támogatott, külső beavatkozással lehetne még kiemelni, s új irányt szabni neki. A mezőgazdasági eszközök nagy részét a nemrég alakult termelőszövetkezeti csoport önellátással tudná biztosítani. A fadíszítés tudományára az érdeklődő helybeli ifjúságot a helyi művelődési ház szakköri foglalkoztatásainak keretében volna érdemes megtanítani az ehhez értő öregek bevonásával és a gyakorlati nevelőmunka megfelelő díjazásával. A helybeli szépmíves fafaragás megmentése és átmentése szocialista művelődésügyi politikánk egyik szép — és tegyük hozzá — megoldható feladata. Két okból is. Az egyik ok: ma már megvan a hagyományos formák átmentésének és továbbfejlesztésének lehetősége mai tárgyakra (dobozok, szelencék, virágtartók stb.). A népművészeti boltok megbecsülik, szívesen felvásárolják és értékesítik a helyes népi ízléssel készített mai tárgyakat. A másik ok éppen az, ami biztosítaná az új tárgyak piacképességét, kelendőségét: a cserépfalusi famívességben felfedezhető díszítőízlés és készség. LAJOS ÁRPAD JEGYZETEK 1. Fettich Nándor: „A honfoglaló magyarság fémművessége." Bpest, 1937. (Archaeologia Hungarica, XXI. — Táblakötet II/2.. XXXII/2a., XXXVI., XLVII., LIX, LX., LXVII. old. 2. Malonyai Dezső: „A magyar nép művészete." Bpest, Franklin 1922. V. köt. 229—242. old. KUNSTVOLLE HOLZSCHNITZEREI IM HÓR-TAL (Komitat Borsod-Abaúj-Zemplén) In Cserépfalva am Oberlauf des Hór-Baches im südlichen Teil des Bükkgebirges (Komitat Borsod) hatte sich die Holzschneidekunst zu einem blühenden Hausgewerbe entwickelt, das nachweisbar seit zwei Jahrhunderten bis um die Mitte unseres Jahrhunderts bestand. Gewerbsmässig wurde die Holzschnitzerei bei den unbemittelten Familien der Gemeinde betrieben. Neben der Freude am Schenken war es der kärgliche Lebensunterhalt, der die begabten Mitglieder dieser Familien zur kunstfertigen Schnitzerei der in Haus und Hof gebräuchlichen Holzgegenstände und Geräte anregte. Die Holzschnitzer machten ihre Holzware im Hausierhandel in den umliegenden Ortschaften zu Gelde. Doch wurden die schön geschnitzten Holzgegenstände mit Fuhrwerken auch nach Mezőkövesd, ja sogar bis nach Eger im benachbarten Komitat Heves befördert. In diesen beiden Städten fanden anlässlich der Märkte die Holzschnitzereien von Cserépfalva guten Absatz. Die weniger kunstvoll verzierten Gegenstände — vor allem wirtschaftliche Geräte aller Art — gelangten mit Pferdewagen noch viel weiter, sogar bis in die Grosse Ungarische Tiefebene.