A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 3. (1963)

LAJOS Árpád: Díszes fafaragás a Hór völgyén

DÍSZES FAFARAGÁS A HÓR VÖLGYÉN 133 28 Az utolsó cserépfalusi cifrafaragó, Madarász Lajos. megcsappan. A vasalás háttérbe szorítja a mángorlást, a teknőben való mosás a sulykolást. A mángorló és a sulykoló a padlásra kerül. Elavul az ökrökkel való igavonás is. Kimegy a divatból a díszes járom. Mutatkozik bizonyos átállás újabb tárgyak igénylésében, de csak a minőség rovására. A környékbeli erdészek agancstartókat, vagy cifra séta-fafokosokat rendelnek. A cserépi mesterek igyekeznek kielégíteni az erdész-rendelőket, s igényléseiknek megfelelően faágutánzatok, stilizált tölgylevelek kivésésével, sólyomfej kifaragásával készítik el az agancstartókat, illetőleg a séta-fokosokat, olykor alkalmazzák a klasszikus ornamentika egy-két elemét —, de kevés sikerrel. Még egy-két díszes doboz kifaragásával emlékeztetnek a cifrázás tiszta hagyományaira. Csak az a hiba, hogy igen csekély számban, szórványosan készülnek ezek a dobozok. A mezőkövesdi vásárokon csak sima, cifrázatlan tárgyak (eszköznyelek, fakanalak, lisztmerők stb.) kelnek el. A díszművesség hanyatlásának családi okai is vannak. A valaha oly termékenyen dolgozó, elevenen díszítgető Madarász-had férfiága kihalóban van. A Madarászok egyenes leszármazottjai ez idő szerint nők, s nem mutatkozik jel a fiúági megújulásra. A távolibb rokonok (Erdősök, Boldizsárok) csak egyszerű, dísztelen tárgyakat faragnak már. Egyedül még Madarász Lajos, e had utolsó tehetséges tagja díszítget, cifrázgat, agancstartókat, fafokosokat, olykor-olykor egy-egy dobozt (28—29. 29 Hagyományos díszítő eljárással készült doboz