A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 3. (1963)

LAJOS Árpád: Díszes fafaragás a Hór völgyén

122 LAJOS ÁRPÁD 16 Az orsó esztergályozása kézi esztergán. (A vonószíj orsófára csavarása, majd „csöszölgetés" a vonóval, vágás sima kisvésővel.) A háziipari eszközök közt első helyen áll kétségtelenül a cifra guzsaly és csörgős orsó. Cserépfalu hírét e fonóeszközök készítése vitte legmesszebb. A cifra guzsalyhoz két kitűnő faanyagot használtak fel: a juhar-jávort és a kecskerágót. Előbbiből a guzsalytalpat és guzsalyfejet, utóbbiból a guzsalyszárat készítették. A guzsaly talpnak való fa kiegyelése 35—40 cm hosszú, 10—15 cm széles, kb. kétujjnyi vastag téglányokká való szétvagdalásából állt. E kiegyelt darabokat vonószéken úgy nagyolták meg, hogy a kétnyelű késsel jobbra-balra szélesedő, közép felé keskenyedő kettes madárfarok alakra faragták. A guzsalytalp közepét vastagra meghagyták, de innen jobbra és balra a kétnyelű késsel levékonyították, lefaragták. Most már jöhetett az alakítás, bicskával, vésővel, vonalvágóval (12. kép). A középen vastagon hagyott részt korongformára faragták, vízszintesen vagy függőlegesen párhuzamos mélyítéssel bevájolták, a talp elszélesedő lapját lesimították, a két rövidebbik, túlsó szélt kicsipkézték faragással. A talp felfelé néző lapját pedig véséssel díszítették ki: tulipánt, vízfolyás és a két-két hosszabb szél mentén csipkebevésés került a fába, néhol tükördarabkák 17 Csörgős orsó. „Pereces ossóu."