A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 2. (1958)

KALICZ Nándor: Későbronzkori urnatemető Igrici község határában

KÉSŐBRONZKORI TEMETŐ IGRICIBEN 51 nyomás következtében azonban a borító tál alja hamarosan beszakadt. így találtuk meg az urna belsejében az égett csontok felett a beszakadt tál alját, valamivel feljebb pedig egy prizma alakú, dörzsöléssel alakított 17 cm magas követ és egy nagyobb edény töredékeit. Ezek kétségtelenül az urna fölött voltak eredetileg, sőt, valószínűleg a felszínen állottak. Az igrici sírokban talált leletek az egyeki kultúra jellegzetes edény- és fémtípusait képviselik. Az egyeki s számos más helyen talált hasonló típusú leletekkel már többen foglalkoztak, a kérdést érintő részletesebb tanulmány azonban a legutóbbi időkig nem jelent még meg, s az anyagközlés is rendkívül hézagos. így tulajdonképpen a kultúra leletanyagát nem ismertük, pedig több nagy temető feltárása hozta felszínre az egyeki típusú leleteket. Már az első közleményekből kitűnt, hogy Egyeken zsugorított csontvázas és hamvasztásos temetkezéseket találtak.

1 A kétféle ritusú temetkezés azonban nem egy helyen fordult elő, hanem a falu két különböző pontján. A zsugorított csontvázas sírok a füzesabonyi, a hamvasztásos urnasírok pedig az egyeki kultúra emlékeit tartalmazták.

2 Világos volt, hogy a füzesabonyi és egyeki típusú sírok nem lehettek egykorúak, de egymáshoz való viszonyuk évtizedeken keresztül tisztázatlan maradt, s meglehetősen zavaros kép alakult ki. Childe a magyarországi bronzkorról felállított első kronológiai rendszerében az egyeki típusú leleteket Tószeg C—D időszakával párhuzamosította a spirálbütyök-díszes edények kapcsán.

3 Tompa is lényegében Childe rendszerét követte, ő azonban számos későbbi ásatás révén részletesebb kronológiai tagolást adott. Tószegre támaszkodva, megállapítása szerint Tószeg C-nek megfelel a hatvani ásatások során önállónak meghatározott hatvani, Tószeg D-nek pedig a füzesabonyi kultúra.

4 Többek között a hatvani ásatás lett az alapja sok téves következtetésnek. Tompa ugyaríís az egész hatvani telepet egyrétegűnek vette, s a hatvani kultúra időszakába sorolta, holott azóta bizonyossá vált, hogy kétrétegű volt. Az itt talált bütyökdíszes edényeket helyesen minősítette kezdetlegesebbnek, illetve koraibbnak a fejlett késői füzesabonyinál, mert ezek valóban korai füzesabonyiak, de kulturálisan nem a hatvani, hanem a füzesabonyi kultúrába tartoznak. Csakhogy ezekkel párhuzamosította az egyeki típusú rákóczifalvi, bodrogkeresztúri, muhi stb. temetőket

5 is. Tompa bizonytalanságát azonban mutatja, hogy magát Egyeket nem is említi, pedig akkor már az ismert nagy temetők közé tartozott. Felesleges hangsúlyozni, hogy a leletek egészét vizsgálva, rendkívül éles különbség észlelhető akár a hatvani és egyeki lelőhely, akár a füzesabonyi és egyeki kultúra leletanyaga között, nem beszélve a temetkezési rítusban megmutatkozó ellentétről. 1953-ban jelent meg Milojcic magyarországi bronzkori kronológiájáról szóló 1950-ben készült tanulmánya.

6 Milojcic a régi, elavult úton haladt, nem ismerte, vagy rosszul ismerte az újabb magyar eredményeket, így érthető, hogy kronológiai rendszere, képtelen kapcsolatai miatt már megjelenése idején magán viselte az elavultság bélyegét. Egyetlen pozitív eredményének azt tekinthetjük, hogy hangsúlyozta és helyesen látta az egyeki típusú leletekben a halomsíros kultúra jellemző vonásait.

7 A magyarországi bronzkor kutatásában az 1948. évi, de csak 1952-ben közölt tószegi ásatás hozott döntő fordulatot.

8 Ennek alapján sikerült meghatározni