A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 2. (1958)

KALICZ Nándor: Későbronzkori urnatemető Igrici község határában

52 KALICZ NÁNDOR Mozsolics Amáliának többek között a hatvani kultúra jellemző leletanyagát, ez pedig teljes mértékben különbözik Tompa hatvani kultúrájától, mert kizárja a füzesabonyi kultúra leleteit. Mozsolics Amália ebben az időben még úgy véli, hogy a tószegi telep az egész bronzkor időszakát felöleli,

9 s az egyeki típusú leleteket ezúttal még a füzesabonyi kultúrával állította párhuzamba. Tószegen három réteget lát. Ott hangoztatott véleménye szerint még nincs támpontunk arra, hogy a Magyar Alföldön egy negyedik bronzkori periódust is elkülönítsünk. A bronzkor harmadik periódusának végén bizonyos halomsíros vándorlást is feltételez.

10 A legutóbbi időben két nagyszabású tanulmány is foglalkozott a magyarországi későbronzkor kronológiai helyzetével és történeti hátterével. Ez a két tanulmány az alapja minden további, későbronzkorral foglalkozó munkának. Mozsolics Amália Tószegre támaszkodva, új kronológiai rendszerében megállapítja, hogy a magyarországi „autochton" bronzkorra (B I—

III = Tószeg A—C), a későbronzkor következik (B IV—

VI = Reinecke C—D és Hallstatt A—B). Ebben a minket érdeklő B IV a füzesabonyi kultúra után következik, s a Hallstatt A előtti időszakot öleli fel. (így a magyarországi bronzkor egy új periódussal bővült, de ez nem azonos a Tompa-féle IV. periódussal.) A bronzkor IV. periódusának a halomsíros kultúra, s az általa erősen befolyásolt pilinyi és egyeki kultúra felel meg.

11 Megállapítja, hogy a nagy telepeket a B III végén ellenséges támadás hatására elhagyják lakói. Az ellenséges támadás hordozói a halomsíros kultúra megjelent népcsoportjai. A pilinyi kultúra kialakításában a vatyai és füzesabonyi kultúra népelemeinek nagy szerepét említi meg, a halomsíros kultúra lényeges befolyása mellett. Hangoztatja azt is, hogy a pilinyivel bizonyos fokig párhuzamos egyeki kultúrának még határozottabb „halomsíros" jellege van. Azt is megállapítja, hogy a halomsíros kultúra elemei már a B III telepek élete végén megjelennek.

1 2 Bóna István hasonló tárgyú munkájában a közös történeti kiinduló ponton túlhaladva, egészen eltérő eredményre jutott.

13 Ő is nagy történeti katasztrófát lát a hazai középbronzkor végén, s szintén a halomsíros kultúra megjelenésével kapcsolja. Mozsolics Amáliával szemben szakaszosan képzeli el a halomsíros kultúra megjelenését, főleg a Dunántúl viszonylatában.

14 Mozsolics, Bóna is elkülönít két kincslelet-horizontot. Csakhogy míg a korábbi (Apa-gaurai típusú) bronzleleteket Mozsolics a B III középére helyezi és ismeretlen történeti eseménnyel igyekszik magyarázni elrejtésüket,

15 addig Bóna kézzelfoghatóan bizonyítja, hogy ez a korábbi kincslelet-horizont zárja le a középbronzkort (füzesabonyi, gyulavarsándi kultúra). Bóna szerint ezek elrejtése a halomsíros kultúra támadása következtében történik.

16 Mozsolics szerint a bronzkor III-at (Bóna-féle középbronzkor) a későbbi, koszideri típusú bronzleletek elrejtése zárja le, s ez egyszerre következett volna be a halomsíros kultúra támadásának hatására. A koszideri típusú kincsleletek jeleznék a nagy telepek elhagyását.

17 Bóna viszont a koszideri típusú leleteket éppen a „halomsíros" és a helyi lakosság összeolvadása eredményének tekinti. Szerinte a telepeket nem hagyják el. A koszideri típusú fémekkel kapcsolatos bronzművesség a későbronzkorban (Mozsolics B IV) virágzott, s elrejtésük egy periódussal később, a későbronzkor végén következett be, annak a támadásnak a hatására, mely több irányból érte