A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 2. (1958)

LAJOS Árpád: Szépmíves szűcsök Bükkábrányban

106 LAJOS ÁRPAD alkalmassá nem válik. Kikészítése valóságos tímármunka, sőt, több annál. Két főbb üteme van: irhamegmunkálás és a prém kifésülése. (Eszközök 2. és 3. ábrán.) Az irhakikészítés menete részletesebben a helyiek közlése szerint: „kiganajolás", mosás, „húsolás", „csávázás", „csutakolás", „bőrtörés", „színelés", újabban: festés. Az első eszköz: egyszerű tehén vakaró (gyári munka). Ügy kell végig+- 25 cm H3. ábra. Prémfésülő eszközök: „tépető", „kartács", „kézikartács". húzogatni az irhán, mintha tehenet vakargatnának vele. Ezzel a vájó, kaparó mozgatással leverik az irháról a „ganajat", vagyis a véres, büdös hús nagyját. Ezután a bőrt tiszta vízbe teszik, szappangyökérben kitapossák, majd megint átöblítik. „A szappangyökér viszi el a szagát." Hát olyan büdös ez a bőr? ,.Bizony, nem minden ember állná a szagát. Majdcsak ollyan, mint a dög. De mink má megszoktuk!" Az irha további tisztításához, a húsoláshoz már nagyobb eszköz kell, a kaszaszék. Ez keményfából házilag készült, lóca alakú szék, középen rászerelt íves