A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 2. (1958)

LAJOS Árpád: Szépmíves szűcsök Bükkábrányban

SZÉPMlVES SZŰCSÖK BÜKKÁBRÁNYBAN 107 késsel, a kaszával, mely vagy kocsirugóból, vagy használt kaszából van átalakítva (lásd ábra). A kaszaszékre lovaglóülésben ül a bőrkikészítő, úgy, hogy a kasza előtte van. Akkor kétszélen megmarkolja a báránybőrt, s irhás felével a kasza éléhez nyomva, hol jobb, hol bal kézzel maga felé húzogatja. Addig! megy ez a munka, míg le nem jön az irha „húsa", ki nem nyomódik a „vadvize" (4. ábra). 4. ábra. -„Húsőlás" a kaszaszéken. A húsolás után még marad „piszok" az irhán. Csávázni kell, vagyis elő kell készíteni a további tisztításra. A vízhez literenként 5 deka timsót, 10 deka „szelíd sót" (konyhasó) adnak, langyosan elkeverik. Ezt a „csávát" fadézsába öntik. Benne elrakva két napig marad a bőr. A kicsávázott bőrt csutakolni kell. Deszkaasztalra teszik, majd marékszámra korpát szórnak az irhára és száraz bőrdarabokkal átdörzsölik. Ez a munka valamivel szaporább. Óránként 8—10 darab bőr lecsutakolódik. Alig van már rajta piszokmaradék. Majdnem tiszta már, csak még merev. Puhítani kell. Következik a „bőrtörés" a „kákával". Ez a kákó kb. 110 cm hosszú keményfabot, jó vastag, ennek horgas elágazását rövidre visszavágják, aztán az elágazás közé kovácsolt, széles vaspengét vágnak be, melyet úgy rögzítenek, hogy két végét visszahajlítják. A kákó hosszabbik végén, lent, enyhe bevágásra bőr- vagy hevederhurok kerül, mely a bőrtörő lábfejének befogadására való. A bőrtöréshez kell még felerősíthető kötélhurok és az irhát belerögzítő „törőfa" (20 cm hosszú keményfapálcika).