A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 1. (1957)

BODGÁL Ferenc: Néprajzi munka Borsodban 1955-1957-ben

172 BODGAL FERENC a gyűjtött anyagot folyamatosan, valamint könyveik és fotónegatívok folyamatos leltározását végzik. „Borsod népművészeti kincsei" címen június-szeptember között két kis teremben nyílik időszaki kiállítás. (Ismerteti L. Á. a Színházi Műsorfüzetben, B. F. az Északmagyairországban.) Jelentős a múzeum népművelési munkája. A kutatók a különféle táncsoportokat és néprajzi szakköröket patronálják, de segítséget nyújtanak a néprajzzal foglalkozni Ikívánó pedagógusok számára is. Szabó Sándor iskolaigazgató Neniesbikken rendez a község anyagaiból, több mint 400 tárgyat miagánibanfoglaló kiállítást, ill. nekikezd a járás történetének és néprajzának feldolgozásához. Jelentős segítséget nyújtanak a múzeum adatgyűjtéséhez a parasznyai ált. iskola növendékei és pedagógusai, valamint Veres János kultúrotthon vezető, rajzokat^ húsvéti tojásokat ajándékoznak a múzeumnak. Udvary Sándor kerékgyártó tovább folytatja Ónod néprajzára vonatkozó anyaggyűjtést, különösen szép tárgyakat gyűjt a helybeli fazekasanyagból. Hejőkeresztútfban Papp Arzén és Papp Vilmos pedagógusok csinálnak néprajzi anyagot is magában foglaló kisebb iskolamúzeumot. Seres János, a miskolci bányaipari technikum tanára növendékeivel együtt hasznos tárgyi és szellemi anyagot gyűjt a megye bányászatára vonatkozóan. Domin Károly, a megyei könyvtár dolgozója a bükki szlovák települések nyelvi és néprajzi anyagát kezdi feldolgozni, Koós Imre: „Summásélet" címen írja meg a több mint 2*00 gépelt oldal terjedelmű, kiadásra kész visszaemlékezéseit. Mikóházán Pataki Sándor jóhírű népi együttese gyűjt néprajzi anyagot, Szent-istvánban pedig Bárányi Dezső pedagógus. A megyei művelődésügyi osztály augusztus 31-i határidővel helyi népköltészeti gyűjtésre, ill. színpadra való feldolgozásra pályázatot hirdetett, melyen első díjat Deme Dezső szlovák népballada fordításaival, második díjat Bodgál F. a borsodi parasztköltőkről írt munkájával nyerte. Az ugyanekkor meghirdetett népi díszítőművészeti pályázat negatív eredményekkel járt, a pályázatra beküldött tárgyak művészi színvonala és néprajzi hitelessége nem ütötte meg a kellő mértéket. Ez résziben adminisztrációs okokra vezethető vissza, de a sikertelenség legnagyobb oka nem annyira a pályázók hiánya, mint az, hogy — kellő nevelés híján — nem voltak tisztában a népművészet fogalmával. Több 'alkalommal tartattak előadást szákembereink a Borsodi Rádióban farsangi, húsvéti népszokásokról, Vidróczkiról, Borsod megyei szokások eredetéről stb. Jelentős mértékben növekedik a múzeum adattára gyűjtés és ajándékozás révén. 1957-ben a gyarapodás 729 oldal. A tárgyi anyag gyarapodása (pásztorkodás, viselet, mezőgazdálkodás stb.) 305 darab. A már említetteken kívül 1957-ben a következő munkák jelennek meg: Balassa Iván: Földosztó mozgalom a Bodrogközben 1898-ban (Sárospataki Rákóczi Múzeum Füzetei 2.), Erdész Sándor: A hegyaljai szőlőmunkások szüreti népszokásai (Herman Ottó Múzeum Füzetei 7.), Földyné Virány Judit: A bodrogközi Láca népmeséiből. (A Sárospataki Rákóczi Múzeum Füzetei 9—11.). Cikkek: Balassa Iván: A vadméh befogása Abaújban (Népr. Közi. II. 1957. 1—2. sz. 148.), Béresné Bene Zsuzsanna: A .tejjel kapcsolatos hiedelmek és szokások a Csereháton (Nép(r. Közi. II. 1957. 1—2. sz. 188—203.), Dankó Imre: A sárospataki piac (Népr. Közi. II. 1957. 1—.2. SÍZ. 255— 263.), Ujváry Zoltán: Egy farsangi játék funkciójának kérdéséhez (Et'hn. LXVIII. 1957. 143—160.). Elkészült a Néprajzi Múzeumban lévő, régi, Borsod megyére vonatkozó kéziratos gyűjtés mutatócédula rendszere (665 db) és fokozatosan folyik ennek lemásolása a miskolci múzeum adattára számára. A fotónegatív anyag 1955—1957. között kb. 300 darabbal növekszik. A rövid áttekintés nem nyújtott részletekbe menő pontossággal felvilágosítást a megyében folyó néprajzi munkáról, azonban megállapíthatjuk, hogy egyre nagyabb mértékben folyik a módszeres anyaggyűjtés és ennek megfelelő feldolgozás. Az intenzív munka dacára nem lehetünk megelégedve, további feladataink a széleskörű