A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 1. (1957)

KOMÁROMY József: Beszámoló a miskolci Sötétkapu-melletti ásatások eredményeiről

84 KOMÁROMY JÖZSEF A magyarságnak — a szűkebb miskolci területet is illető — letelepedése előtt határozottan számolnunk kell a korábbi őslakosság jelenlétével. Anonymus erre utal is. Most ennek az őslakosságnak a lelet- és telepmaradványait találtuk meg a Sötétkapunál. A másik eredmény — amelynek figyelmet kell szentelni — az, hogy a miskolci településfejlődés üteme a kezdeti Arpádkonban erősebb, mint ahogy arról eddig tudomásunk volt. Ennék az erősebb ütemnek egyik fontos szakasza talán a XI. század A G szelvény D-i oldalában 0,92 m mélységtől 1,53 m mélységig lefelé menő palló-lépcsősorba beásott kőfalazat. végére esik, s ez a fejlődés — egészen a tatárbetörésig tartó — felfelé ívelő vonalat mutat. Ennél a megállapításnál nemcsak az ásatási B és C szelvény 1,45 cm-es szintű, kétosztású paticslházára gondolok, hanem a B—C—D szelvény, 1,30 cm-es szintű, ugyancsak kétosztású paticsházára, amelyben a tekintélyes méretű tűzhelyet, a belső berendezés (asztalok, ülőhelyek?) számára levert karósorokat és a két faragott oszlopot tartó kemény agyagbázist találtunk III. Béla <ill73—1196) rézpénzével és a jól rekonstruálható, nagyobb befogadóképességű és lekavicsozott féltetős ácsorgóval együtt. Ennél a jelenségnél egy eddig figyelemre nem méltatott leletre kell felhívnom a figyelmet. A miskolci múzeum első világháború előtti leltárfogalmazváinyában szerepel ez a lelet. A miskolci Avastetőn, a Mélyvölgy felőli feljáró út építésekor, az alulról számított második pergolás játszótér előtti úttest földjében két — Szt. László (1077—1095) ezüst dénárjával datált — csontvázat találtak.