A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 1. (1957)

KOMÁROMY József: Beszámoló a miskolci Sötétkapu-melletti ásatások eredményeiről

MISKOLC, SÖTÉTKAPU-MELLETTI ÁSATÁS 85 A korai miskolci keresztény temetők pontos földrajzi helye ezideig tisztázatlan. De a bevezetésünkben említett ősi városmag feltételezésének, s az ott meghatározott területnek jó bizonyítéka ez a Mélyvölgy feletti temetkezés, mint a település, déli határvonala. A település egyidejű északi pontjának pedig megfelel az említett kétosztású, ácsorgóval ellátott paticsiház, amely azon a ponton feküdt, ahol a mai Rákóczi utca ősi eredetű nyomvonala éppen beletorkollik abba az ősi eredetű szekérútba, amelynek vonalán itt a főutca ma is vonul. A G szelvény D-i oldalában 0,92 m mélységtől 1,53 m mélységig lefelé menő palló-lépcsősor. Ez az épület, mint már mondottam, az 1241^es tatárbetörés után, a IV. Béla (1235—1270) alatti újjáépítésnél, nem épült újra. A terület üres marad a XIII—

XIV. század folyamán (mint a középkori piactér egy része), s a rákövetkező beépítés — a felhalmozódott törmelék- és töltésréteg felett — csak a XV. század folyamán történik meg (amikor ez a középkori piactér az újabb beépítésekkel ismét kezd szűkülni). Ez a XV. századi újabb épület a 0,70 cm-^es mélységben került elő. Építése egyébként is érdekes: a vertfalú házat vertikális faoszlopok .erősítették. Kísérő leletanyaga: a fehér agyagra okikerbarnával festett sávos, keresztmintás díszítése is egy fejlett és a joibbágy kézművesipartól már elvált fazekasrnester készítménye. * Az ásatás régészeti leletanyaga inkább a római császárkori telepréteg anyagában vet fel olyan kérdéseket, melyeket Párducz Mihály idézett cikkében, Évköny-