A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 1. (1957)

KOMÁROMY József: Beszámoló a miskolci Sötétkapu-melletti ásatások eredményeiről

MISKOLC, SÖTÉTKAPU-MELLETTI ÁSATÁS 73 ben előkerült cölöplyulkak közül kettő feltűnően nagy. Padlószintjük 0,71 m-en, mélységük az egyiknél 1,73 ím, a másiknál csak 1,10 'm-es mélységig megy. A profilban világosan kirajzolódik az hogy a falazásnál előbb egy 58 cm-es szélességű árkot ástak, ennék közepén verték le az ácsolt, nagyjából elliptikus keresztmetszetű, 25—18 cm vastagságú, a végén kihegyezett gerendát, amely a felmenő sárfalat tartotta. Az ásott alapnál mélyebben van a gerenda kihegyezett vége. A cölöplyuk körül döngölést és agyagos foltokkal tarkított szünkeföldet találtunk. Ennek az elpusztult sárfalas házinak a padlószintje 0>,71—0,66 m között váltakozik. A sárral tapasztott padlőréteg vonala megmaradt. Rajta ötszörös sározás nyoma pikkelyszerűen elvált. Több helyen újabbkori beásás történt. Ez a sárfalas és vertikális gerendákkal erősített, 0,70-es mélyen lévő építkezés ráépült egy nagyjából 1,00 m mélyen talált ház elpusztult területére. Az újabb pusztulási rétegben egybeégett paticsdarabokori és morzsalékon kívül — nyirkos, nem. A C szelvény 1,40 mélységű szintje cölöprendszeréneik ÉK-i sarka. (XII—

XIII. sz.) égett, pelyvástapaszos tömböket is találtunk. A szelvény ÉNy-i és középső területén a zavart rétegben ismét feltűnően sok feltört, apró, marha- és disznócsontot találtunk. A berajzolt cölöplyukakban, a korhadék között, egybefüggő tölgyiacsonikokat találtunk. A cölöplyukak alakjain hasított szálakból készült cölöpök állapíthatók meg, a negatívok épen mutatják a szekércehasítás nyomait. Ezek a néhol téglaszerűen összeégett agyagfaltömbök 10—18—<23 cm vastagságot elérték. A pusztulási réteg és a padlószint között — szemetes, aprószemű törmeléken kívül — semmit nem találtunk. A részletrajzon berajzolt helyen, szakadozott köralakban, égett, szenes réteg, benne venyige-faszénmaradványok. Ettől a helytől közvetlenül K-re, 0,68 m-en egy tűzhely roncsai, itt-ott megtalálható fenéktapaszdarabokkal. A tűzhely nyílása megállapítható: a tűzhely szája kétoldalt szürke kövekkel volt kirakva, az erős tűztől lemezesen hasadtak szét. A nyílásnál hamugödör, tele fahamuval és sárga agyagtörmelékkel. A tűzhely bemérése és elbontása után, 0,90 m mélységben jelentkeztek azok a kövek, amelyeknek vonalát 0,64 m-en mái- megtaláltuk. Kitűnt, hogy a kőfalmaradványból a 0,64—0,90 m közti magasságot lehordták. Folytatását tovább, Ny-i irányban még megtaláltuk. Ebben a C szelvényben, átlagosan 1,40 m mélységű szinten újabb pusztulási égett réteget találtunk. E rétegnek vörösre égett, paticstöredékes tömege a DNy-i sarokban néhol 30—34 cm vastagságúvá duzzadt. Az égett réteg lehordasa után cölöplyuk-sor ok tűnték elő és a kirajzolódott négyszögletes alaprajzban középen két agyagpárnát találtunk (v. ö. részletrajz). Az egyik agyagpárnán még rajta volt a ráhe-