A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 1. (1957)

KOMÁROMY József: Beszámoló a miskolci Sötétkapu-melletti ásatások eredményeiről

74 KOMÁROMY JÓZSEF lyezett tölgyfaoszlop elszenesedett töve. A másik agyagpárna felülete homorú rajzú,* üres volt. Feltűnt ezen a mélységi szinten, a szelvény É-i felében egy összefüggő kavicsréteg, ennek E-i végződésénél két nagyméretű, nyolcszögletűre ácsolt, a végén bunkószerűen meghagyott faoszlop lyukát találtuk. A kavicsos rétegen csigavonalban körülfutó, karcolt díszítésű cserépfazekak, s vasitagfalú konyhai cserépedények darabjait találtuk. * B helyiség. A C helyiség D-i felének Ny-i oldalára eső B helyiséget csak azon a területen tudtuk kikutatni, amelyet a DK-i részen, az ópttővállalat által ásatott statikai kutatógödör épen .hagyott. Itt a felső szintben egy újkori katlan aljának az alapozását találtuk, k i jelű téglákból kirakva, a katlanaljban, szemét és hamu között két, 1761-es réztallér került elő. A Ny-i részen, a fallal majdnem párhuzamosan, átlag 75 cm szélesen sárgás agyagra! törmelékeit, sok helyen vörösre égett tömör csomóit és sóik faszenet találtunk. Ez az agyagréteg a D-i végén 50 cm-re keskenyedett és még jobban keveredett tölgyfapallók szenes maradványaival, a rostok irányát is berajzolhattuk. Az égett fa között sarofcvasat találtunk. Ennek az újkori katlanaljnak az elbontása után, 1,10 m mélységben — a feltöltési réteg letisztítása után — téglavörösre égett agyagréteg kezdődött, a tűzihelyomladék darabjai között homorú oldalfalat mutató, egybefüggő, kiégett darabok, 8—11 cm közötti vastagságiban. A homorú oldalfal 2—3 mm-es füstös kiégést mutatott. A kemenceomladék eltávolítása után 1,32 m mélységiben előtűnt a kemence simára egyengetett, keményre égetett feneke. A fenék oldalfalai — a fenékből homorúan emelkedve, majdneim mindenütt megmaradtak, 8—14 cm-es magasságban. Pelyva nélküli, tiszta agyagból emelték. A kemence fenekébe tapasztva, két vékonyfalú, árpádkori, körülfutó karcolt és hullámvonalas díszítésű fazék darabjai feküdtek. E két edény későbbi restaurálása sikerrel végződött. A felső fenékréteg alatt még egy fenékréteg mutatkozott, ennek fenntartása az előzőnél gyengébb volt és csak kavicsokkal volt erősítve. A felső fenékréteg 1—2 cm vastag, az alatta fekvő 3—4 cm vastag volt. A kemence szája, részben a kemencefenék hamust-féketés elszíneződésével a K-i részen mutatkozott, itt a száj körül rakott kövekből néhány átégett és kormos darab megmaradt. A kemence szája azonban megsemmisült akkor, amikor a lebontott XVIII. századi épület alapozása történt. A kémencefenélk formája kissé megnyújtott négyszög, sárkai lekerekítettek, nyugati oldala kissé hasasodott. Végső mélysége 1,41 m volt. A kemence külső É-i oldalán, a rázuhant törmelékektől letisztítva, alacsony,, lépcsőszerű emelvényt találtunk, erősen döngölt agyagiból. Néhány vastöredék között III. Béla rézpénze. A kemence és a külső padka elbontása után a szelvényben, 2,05 m mélységben, a szürkés feltöltési rétegben fekete^vörös vonalakkal és faltokkal mutatkozó, nagyjáíból kör alaprajzú gödört találtunk. Feneke 2,30 m mélyen végződött. A gödörben szemetes föld és hamu, a cserép töredékek között hullám- és vonalfcötegekkel díszített, gyengén iszapolt fazéktöredékek és beinyomkodássáT csipkézett peremű edény töredékeit találtuk. A további mélyítés során, 2,08 m mélységtől lejjebb haladva, érett, fekete, porhanyós termőtalajban ástunk, ritkán apróbb faszénmaradványok jöttek elő. A termőtalaj elfogyása után, 3,00 cm mélységben^ szürke feltöltött réteg jelentkezett. Ebben a rétegben találtuk meg, 3,16 m mélységiben, az erősen letaposott egykori felszínt, s e szelvény DK-i sarkában légy köralakú verem negyedrészét. A verem mélysége lefelé átlag 58 om volt. A verem padozata erősen letaposott és sározott volt, a sározás itt-ott piklkelyszerűen levált. A vermet kitöltő földben vastagfalú edénytöredékéken kívül grafitos felületű talpas pohár, lencseszerű bemélyítésefckel díszített, mélyített vonalakkal háromszögalakban osztott töredékei, ujj-