A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 1. (1957)
PÁRDUCZ Mihály: Római császárkori lelet Miskolcon
RÓMAI CSÁSZÁRKORI TELEP MISKOLCON Komáromy József a Herman Ottó Múzeum Közleményeiben már beszámolt a miskolci Sötétkapu mellett végzett ásatás leglényegesebb településtörténeti eredményeiről. 1 Az Alföld északi peremterületének, sőt Szlovákia történetének szempontjából is jelentős az a régészeti anyag, amelyet Komáromy II— IV. századra datál és quad jellegűnek határoz meg. 2 Elsősorban a településtörténeti következtetések szempontjából fontos jelenségekre hívja fel a figyelmet és ezért természetszerűleg nem tér ki az előkerült teljes császárkori leletanyag ismertetésére. Ezt szeretnénk a következőkben pótolni. Az ásatás sorám talált leleteket az előfordulás helyétől függően hét csoportra lehetett elkülöníteni. Ezt a csoportosítást megtartva, az előkerült leleteket az alábbiakban ismertetjük: I. 316 cm mélységben, 4 m átmérőjű, nagyjából köralakú gödör. 3 A lebontott, Rákóczi utca 1. számú épület délnyugati szöglete alatt találták meg. A gödör, vagy talán »lakóverem« belseje laza földdel volt tele. A verem belső padozata erősen le volt taposva és le is volt sározva. A vermen (putri) kívül, a verem falával közvetlenül érintkező, s a verem alja fölött 53 cm-mel magasabban levő terület nehezen ásható, kemény, letaposott volt. Valószínűnek látszik, hogy ebben a magasságban volt az egykori felszín. A veremlakást kitöltő laza földből jellegtelen, durva iszapolású, vastag falú edénytöredékeken kívül az alábbi csereptöre'dékek kerültek elő: 1. Grafitozott, csillogó fekete felületű, telesen rekonstruálható talpas pohár töredékei (1.1.1; l.kép 1). A kiegészített forma talpas pohár, középmagasságban élesen hasasodik. A hasasodás alatt és fölött a pohár oldala erősen ívelt. A felső rész hengeres, az alsó csonkakúpos. A kihasasodás fölötti edényrész közepén körbehaladó bemélyített vonal a felületet két sávra osztja. Az alsó sávot lencseszerű bemélyítésekkel kitöltött, egymás mellé sorakozó, mélyített vonalakkal elhatárolt háromszögek díszítik. Magasság 10,7, száj átmérő 10,6, fenék átmérő 5,2 cm. 2. Gráf itosan fényezett, fekete színű nagyobb edény vállrésze. Ügy látszik, az edénynek ezt a részét simán hagyott és benyomott, zsineget utánzó díszítéssel kitöltött, egymást váltogató háromszögek borították (I. t. 3). A háromszögeket bordák határolták el egymástól. 3. Grafitosan fényezett, fekete színű', nagyobb edény vállrészének töredéke (I. t. 5). Két borda közé fogott sávot ujjhegy benyomások díszítik. 4. Téglapiros, durvább anyagú, körömbenyomással díszített nagyobb edény oldalrésze (I. t. 7). 5. Barnáspiros, durvább anyagú, nagyobb edény vállrésze (I. t. 6). Az öblösödésre eső részét a töredéknek körömbenyomás díszíti. 6. Feketés szürke színű, durva anyagú, nagyobb edény oldalrésze (I. t. 8). Körömbenyomás díszíti. 7. Szemcsés anyagú, barnásfekete színű, behajló peremű edény (talán hordóformájú?) töredéke. A perem alatt 2,5 cm-re ferdén elhelyezett, kettős benyomott vonalkákból álló díszítés halad körbe (I. t. 4). Talán körömbenyomásos, de lehet tűzdeléses technikájú is. 8. Piszkosbarna színű, durva anyagú, nagyobb edény vállrésze (I. t. 2). A vállat a hasasodé edényrésztől elválasztó körbefutó, elég mélyen bekarcolt vonal is megvan. Ez alatt az edényt két sorban, egymás alatt következő tűzdelés díszíti. 1. Komáromy J.: A miskolci Sötétkapu melletti ásatás jobbágyházai. A miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei, 1955. szeptember, 18—21. lap. 2. K o m á r o m y i. m. 18. 3. A gödör leírását Komáromy hivatkozott cikkéből vesszük át, 18. lap.