A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 1. (1957)
PÁRDUCZ Mihály: Római császárkori lelet Miskolcon
46 PÁRDUCZ MIHÁLY II. Az épület északkeleti sarkában, 303—316 cm mélységben település maradványát sikerült megállapítani, kb. 30 cm szélességben. Sajnos, nagyon roncsolt állapotban volt, s jelentősebb része az aszfalt járda alá esett és ezért kibontani nem lehetett. Innen Ikerülték elő: 1. Drag. 37. típusú terra-sigillata tál oldalának töredéke (I. t. ÍN. A perem alatt tojasfűzér látható, amelynek egyes tagjait, közbeiktatott zsinórdíszes pálcatagok választanaik el. A tojasfűzér alatt kettősíkörű medalionban Ihippocarnpus mellső része látszik. Rheinzaberni fazekasműhely terméke. 4 Cerialis és Belsus rheinzaberni mesterek alkalmazták ezt a mintát edényeiken. Műhelyeik Hadrianus és az Antoninusok korában működnek. 2. Szürke, jól iszapolt, korongon készült tál peremes oldalrésze (I. t. 10). A felület sötétebb szürke színű fényes festékkel van bevonva. Pereme duzzadt, az oldalán két sorban fogazott díszítés látható, alatta benyomott patkóalak. Ennek külső pereme rovátkolt. Az I. század második felére helyezhető. III. Ugyanebben a szintben (303—316 cm mélységben) elszórtan az alábbi edénytöredékek kerültek elő: 1. Szürke, jól iszapolt, korongon készült La Téne tál peremes 1. hép oldalrésze (I. t. 11). Nyakhajlásában két párhuzamos, mélyített vonal halad körbe. 2. Szürke, jól iszapolt, korongon készült La Téne tál peremes oldalrésze (II. t. 1). A nyakhajlásban egy mélyített vonal halad körbe. 3. Szürke, jól iszapolt, korongon készült tálak fenékdarabjai, az omphalos egyrészével. Háromszög alakban elhelyezett, benyomott pontkörös díszeket tűzdelt füzér köt össze egymással (I. t. 12—13). IV. A ház alatti terület nyugati felében, 219—303 cm közötti mélységből valók az alábbi cseréptöredékek: 1. Piszkos piros színű, durva, mészkődarabkákkal kevert anyagú nagyobb edény peremes oldalrésze (II. t. 2). A kihajló peremet mély, ferde rovátkolás díszíti. 2. Sötétszürke, jól iszapolt, korongon készült edény (tál?) peremrésze (II. t. 3). A vastagodó perem felső részén besimított hullámvonaldísz látható. Ez a díszítés ismétlődik az edény oldalán látható mélyített körbefutó vonal alatti edényrészen is. 3. Szürke, jól iszapolt, korongon készült edény peremes oldalrésze (II. t. 4). Nyakhajlásban tagolt. 4. Szürke, jól iszapolt, korongon készült, közepes nagyságú edény oldalrésze. Vállon, vagy a nyakhajlásban mélyített vonallal tagolt (II. t. 5). V. A lebontott épület alatt, 219—303 cm közötti mélységben, legnagyobb részt az épület északkeleti és délnyugati sarka alól kerültek elő az alábbi töredékek: 1. Barnáspiros, durvább anyagú nagyobb edény oldalrésze (II. t. 6). Bekarcolt, egymással párhuzamos egyenesekből álló kötegek keresztezik egymást a felületen. 2. Barnáspiros színű, nagy agyagveder, bekarcolt hullámvonal kötegekkel díszített oldalrésze (II. t. 8). 3. Szemcsés anyagú, barnáspiros színű, nagyobb edény hullámvonalas díszítésű oldalrésze (III. t. 5). 4. Szemcsés, durvább anyagú, fekete színű, kisebb edények hullámvonalas díszű peremes oldal (III. 1.1,2) és ugyanilyen oldalrészei (III. t. 3,4,7). 5. Bar4. Juha SE Gy.: Die Sigillaten von Brigetio. Diss Pann Ser. II. No. 3. 81., XVI. t. 13; az érdeklődő ugyanott találja további vonatkozó irodalmat.
