Gyuricza Anna: Reneszánsz kályhacsempék Északkelet-Magyarországról (Borsodi Kismonográfiák 37. Miskolc, 1992)

A KÁLYHACSEMPE KÉSZÍTÉSE A kályhacsempe-készítés technikai kérdései (felhasznált anyag tulajdonsága, a készítés módja, a máz milyensége) nagyon fontosak abból a szempontból, hogy sokszor szolgáltatnak adatokat a készítés helyének, vagy idejének, esetleg az egy kályhához tartozó darabok összetartozásának megállapításához. így fontosnak tartom, hogy összefoglaljam mindazt, amit a kályhacsempe-készítésről eddig felderítettek. A kályhaszem és kályhacsempe-készítés munkafázisai ugyanazok fehettek a XVI-XVII. században is, mint ahogy azt a XX. század első felében dolgozó mestereknél lejegyezték. Ezek a következők: az agyag előkészítése; korongolás, vagy csempenyomás formával, az oldalfal felragasztása; szikkadás; engobozás; zsengélés (első égetés); festés, mázöntés; mázra égetés. A fazekasok mindig a környékükön fellelhető agyagbányákból bányászták az agyagot, ezt készítették elő a csempegyártáshoz. Még a mai kerámiagyárak is úgy települnek agyagbányák közelébe, hogy a szállítási távolság egy kilométernyit se tegyen ki. Az a tény, hogy az agyagot soha nem szállítottak messziről, valószínű, hogy idővel hozzájárulhat majd az egyes kályhacsempék származásának meghatározása-' hoz is a technika segítségével. Hiszen a kémiai és fizikai szempontú elemzések azonosíthatják az egyazon nyersanyagból készült csempéket, így ezeket biztosabban lehet majd kötni fazekasközpontokhoz. Az ilyen vizsgálatok drágák és nagy tömegben kellene elvégezni ahhoz, hogy használható és megbízhetó eredményt kapjunk. így ez pillanatnyilag nem járható út. Jelenleg marad a szabad szemmel is megállapítható különbségek és azonosságok vizsgálata. Az egyes agyagfajták a bennük található ásványi anyagok aránya és milyensége függvényében a vörös különböző árnyalataira égethetők 7