Gyuricza Anna: Reneszánsz kályhacsempék Északkelet-Magyarországról (Borsodi Kismonográfiák 37. Miskolc, 1992)
területet átszelő árkok és az ezekhez kapcsolódó néhány szelvény igen nagy mennyiségben ontotta a kályhacsempe-töredékeket. A változatos mintával díszített töredékek - 94 típus és változatai - időben és származási helyüket tekintve is szerteágazóak. Természetesen várható, és legvalószínűbb éppen Füzéren, hogy egy újabb kutatás felszínre hoz újabb típusokat, vagy olyan töredékeket, melyek lehetővé tehetik, hogy a jelenleg kiviteli technikájuk azonossága miatt egy csoportba sorolt, de töredékességük miatt értelmezhetetlen darabok kiegészíthetőkké váljanak. Mégis vállalkoztam rá, hogy így töredékes állapotában is megpróbálom rendbe szedni az összegyűjtött anyagot azzal a szándékkal, hogy az Északkelet-Magyarországon és Szlovákiában feltárt, de eddig nem publikált hasonló leletanyag rokon darabjai hozzáférhetőek legyenek azok feldolgozásainál. Szólni kell még a Füzéren 1934-36-ban végzett helyreállításhoz kapcsolódó ásatás anyagáról, melynek nyoma veszett, s melynek gazdagságáról egyetlen fotó árulkodik az az OMF Fotótárában és négy üvegnegatív az Iparművészeti Múzeum adattárában. A restaurált anyagból három kályharekonstrukció készült. Ezeket, és a számba jöhető típusok és változatok kiegészített példányait és töredékeit Pácinban a helyreállított kastély állandó kiállítása mutatja be. A feldolgozott anyag a töredékek és a teljes csempék számát tekintve igen nagy, de nem egyedülálló. Különösen a felvidéki ásatásokból származó közleményekben fellelhető egy-egy reprezentatív kályhacsempe ismertetése nyilvánvalóvá teszi, hogy nagyon sok múzeum raktárában rejtőzik ugyanilyen, vagy ehhez hasonló feldolgozatlan anyag. Jelen munka két részből épül fel. Legnagyobb része egy leírásból és rajzokból álló katalógus, s az ennek elemzéséből született értékelő rész. A katalógusban felsorolt kályhacsempeanyagnak körülbelül a kétharmada szerepel csak az értékelő részben. A többit, mivel nem voltak meghatározhatóak, vagy besorolhatóak, csak a katalógus tartalmazza. Mégis nagyon fontosnak tartottam, hogy ezek se maradjanak rejtve, mert így meg van a lehetősége annak, hogy a jövőben publikálásra kerülő más lelőhelyekről származó anyagok segítségével esetleg,azonosítani, rekonstruálni lehet őket. 13