Gyuricza Anna: Reneszánsz kályhacsempék Északkelet-Magyarországról (Borsodi Kismonográfiák 37. Miskolc, 1992)

területet átszelő árkok és az ezekhez kapcsolódó néhány szelvény igen nagy mennyiségben ontotta a kályhacsempe-töredékeket. A változatos mintával díszített töredékek - 94 típus és változatai - időben és szár­mazási helyüket tekintve is szerteágazóak. Természetesen várható, és legvalószínűbb éppen Füzéren, hogy egy újabb kutatás felszínre hoz újabb típusokat, vagy olyan töredékeket, melyek lehetővé tehetik, hogy a jelenleg kiviteli technikájuk azonossága miatt egy csoportba sorolt, de töredékességük miatt értelmezhetetlen darabok kiegészíthetőkké váljanak. Mégis vállalkoztam rá, hogy így töredékes állapotában is megpró­bálom rendbe szedni az összegyűjtött anyagot azzal a szándékkal, hogy az Északkelet-Magyarországon és Szlovákiában feltárt, de eddig nem publikált hasonló leletanyag rokon darabjai hozzáférhetőek legyenek azok feldolgozásainál. Szólni kell még a Füzéren 1934-36-ban végzett helyreállításhoz kapcsolódó ásatás anyagáról, melynek nyoma veszett, s melynek gaz­dagságáról egyetlen fotó árulkodik az az OMF Fotótárában és négy üvegnegatív az Iparművészeti Múzeum adattárában. A restaurált anyagból három kályharekonstrukció készült. Ezeket, és a számba jöhető típusok és változatok kiegészített példányait és tö­redékeit Pácinban a helyreállított kastély állandó kiállítása mutatja be. A feldolgozott anyag a töredékek és a teljes csempék számát te­kintve igen nagy, de nem egyedülálló. Különösen a felvidéki ásatá­sokból származó közleményekben fellelhető egy-egy reprezentatív kályhacsempe ismertetése nyilvánvalóvá teszi, hogy nagyon sok múze­um raktárában rejtőzik ugyanilyen, vagy ehhez hasonló feldolgozatlan anyag. Jelen munka két részből épül fel. Legnagyobb része egy leírásból és rajzokból álló katalógus, s az ennek elemzéséből született értékelő rész. A katalógusban felsorolt kályhacsempeanyagnak körülbelül a két­harmada szerepel csak az értékelő részben. A többit, mivel nem voltak meghatározhatóak, vagy besorolhatóak, csak a katalógus tartalmazza. Mégis nagyon fontosnak tartottam, hogy ezek se maradjanak rejtve, mert így meg van a lehetősége annak, hogy a jövőben publikálásra ke­rülő más lelőhelyekről származó anyagok segítségével esetleg,azonosí­tani, rekonstruálni lehet őket. 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom