Bodó Sándor: A Bodrogköz állattartása (Borsodi Kismonográfiák 36. Miskolc, 1992)
I. BEVEZETÉS Jellemzően írja Kézai Simon a Gesta Hungarorumban Hunor és Magor mondájának leírásakor, hogy „miután az említett ingoványt bejárták, úgy találták, hogy alkalmas állattenyésztésre, majd visszatértek atyjukhoz, s megkapván beleegyezését, összes jószágaikkal a maetosi ingoványok közé költöztek, hogy ott telepedjenek le." 1 Az említett „ingoványok"-nak az állattartás szempontjából különös jelentőségük van. Amiképpen a korszerű takarmányozás kérdései között napjainkban sem tulajdonítanak a vízellátás és az itatás fölbecsülhetetlen fontosságának megfelelő jelentőséget, azonképpen a vándorló őseink útját követő történészek sem méltányolják eléggé ezt a kérdést. Pedig az akkori nomád pásztorkodó állattartás területén az itatási lehetőség sokkal fontosabb szempont volt, mint talán maga a legelő. Legeltetni — többé kevésbé — mindenütt lehetett, átvészeltető koplaltatással még a kedvezőtlen természetű gyepeken is, de az itatást semmi körülmények között sem nélkülözhették, még átmenetileg sem. Az állat ugyanis az éhezést sokkal könnyebben tűri, mint a szomjazást. Ma már tudjuk, hogy az állati szervezet elveszítheti akár egész zsírtartalmát, fehérje-tartalmának felét, de ha víztartalma 10-15 %-kal csökken, elpusztul. Mindez nem is kíván behatóbb boncolgatást, vagy bizonyítást. Ehelyett elég egy pillantást vetnünk az őseink vándorútját mutató vízrajzi térképre. 2 Az arab források tanúsága szerint a magyarok földje fában és vizekben bővelkedő, talaja vizenyős. Követték — szerintük — a legeltetésre alkalmas vegetációt. 3 Az alföldi folyók állandóan ismétlődő árvizei az árterületeket „mocsaras, posványos, morotvás, lápos" állapotban tartották. Aki az Alföld régi arculatát kutatja, rádöbben, hogy ez az országrész hosszú századokon át az erdők-mezők, de főképpen a vizek világa volt. 4 A Bodrogköz pedig a külső hatásoktól sokáig elzártan reliktum-szerűen őrizte a török hódoltság előtti Alföld telep ülés földrajzi képét. s E zártságban tovább fennmaradt a magyarság „ősfoglalkozásai" közül az állattartás - pásztorkodás sok ősi eleme. Dolgozatom céljául a Bodrogköz extenzív pásztó rkodásának feltárását tűztem ki. Vizsgálat alá vettem a zárt vidék mai határainkon belüli területét, a nép máig is őrzött hagyományait, de levéltári források segítségével visszanyúltam a változások regisztrálásá7