Bodó Sándor: A Bodrogköz állattartása (Borsodi Kismonográfiák 36. Miskolc, 1992)

pel Timkó, Reku, Térjék, Maticza neve,

12 rajtuk kívül Volenszki, Mazin, Reho, Kacsik, Majdanics, Buglyosócki, Beláz, Polyák maradtak meg adatközlőim emlékezetében. A fentebb írt magyar pásztornemzetségek tagjain kívül Lovas, Dobos, Tomori, Lévai, Szabadka, Bányácski,

13 Csordás, Kis, Gulyás, Borbély, Sablai, Varga, Kovács, Szakáll nevűek tartoztak a híres bodrogközi pásztorok közé. Jellemzően példázza Zuti János életútja a 19. század vége, 20. század első fele idején élt és dolgozott pásztorok változatos és ezzel együtt hányatott életét. 1892-ben Alsóbereckin született. 6 éves korától apja mellett volt rívó bojtár, majd Klein Samu bérlő szolgálatában Halászhomokon számadó bojtár. A halászhomoki legelőn Pavletics Ödönnél lett számadó gulyás, majd évek múltán a leleszi prépostság szolgálatába állt. Innen visszament szülőfalujába, ahol Olcsvári uraságnál gulyáskodott, később a pataki rétbe, a Dókus tanyára költözött pásztorságot vállalva. Gulyásként szolgált Wambergernél Alsóregmecen is, majd újra Alsóbereckire került — 8 évre — csordásnak. Bereckiről Középhutára költözött, ott is csordás volt. Itt nem tetszett a hely, s visszament Alsóbereckibe kinnháló gulyásnak. Ugyanitt lett az uradalomban szimentális marhák mellett fejőgulyás. Innen költözött aztán véglegesen Balsára, amelynek a Bodrogközben fekvő legelőjén 1970-ben, 78 éves korában még kinnháló gulyás volt (89. kép). 89. kép. Zuti János bodrogközi gulyás. Kenézlő-Balsa, 1970. 173