Bodó Sándor: A Bodrogköz állattartása (Borsodi Kismonográfiák 36. Miskolc, 1992)

A legyek nappali kellemetlenkedését este és éjszaka a szúnyogok inváziója váltotta fel. Kacsik András a következőképpen írta le a gulya júliusi, augusztusi éjszakáit: „Éccaka a szúnyog ette a jószágot. Alit a jószág egymásnak vetett oldallal, hogy legalább ott ne csipje a szúnyog. Ilyenkor örvénlett a jószág, mint a kásás hurka a fazékban. Hajnalban lassan megnyugodott, s napkelte után még órákig ott pihent, nem akarózott legelni."

170 A szúnyogok ellen csupán füsttel tudta védeni az állatokat a pásztor. Száraz ganét, töremorát, tőzeget kapart össze a bojtár, s rádobálta a szabad vacok vagy a karám köré gallyakból 5-10 csomóba rakott tűzre. A tüzeket azon az oldalon rakták meg, ahonnan a szél fújt. Időnként táplálták marhatrágyával, amitől egész éjszaka füstölgött, sinyákoh, s a szúnyogok elmenekültek. Az állatok igyekeztek minél közelebb jutni a tűzhöz, hogy több füst vegye őket körül. Ecsedi I. és Ébner S. is leírja a Bodrogközből, hogy a „meddő tehén" vagy a „lápi marha" úgy segíti elő a lankadó tőzegfüst megújulását, hogy szarvával piszkálja meg a tüzet (49. kép).

171 49. kép. Szúnyog ellen tőzegből rakott tűz. Tiszakarád, 1970. Már csupán az idős pásztorok emlékezetében él az, hogy a Bodrogköz nádasaiban, erdeiben egykor farkas is élt. Inkább a téli hónapokban 118