Bodó Sándor: A Bodrogköz állattartása (Borsodi Kismonográfiák 36. Miskolc, 1992)

A legeltetés rendje A Bodrogközben lényegesen egységes volt a csordák és a gulyák legeltetési rendje. A csordák nyáron rendszeresen fél 5, 5 óra körül, tavasszal és ősszel fokozatosan egy-egy órával később indultak a faluhoz közel eső legelőjükre. A legelőn a csorda a capon haladva legelt. A nyári rend szerint 8-ra már kút közelébe értek, ahol ivott a marha, majd delelt fél 10-ig. Akkor újra megindultak legelni 12-ig. 12-kor itatás és az állatok ismét deleltek 3-ig. A harmadik legeltetési szakasz 3-tól este 7-ig tartott.

132 Ekkor utoljára itattak s azután elindult a csorda vissza a faluba. Tavasszal és ősszel 6-tól 11-ig, majd a delelés után fél 3-tól 6-ig két szakaszban legeltettek a pásztorok.

153 Sőt az ősz utóján olyan napokat is élt a csorda, amikor a hideg miatt delelés nélkül, reggel 8-tól délután 4-ig egyfolytában járta a legelőt. A gulyák legeltetési rendje csupán a legelőn lévő hálóhely tekintetében különbözött. A gulyás hajnali 4-kor kelve kimosta az állatok vályúját, körüljárta azokat, hogy nincs e beteg közöttük. A vacokról vagy a karambol indult el a csapat — itatás után — a nyáron három, a tavaszszal-összel két szakaszos legeltetésre.

134 A két vagy három szakaszos legeltetésnek a nappal rövidebb- hoszszabb volta mellett a fű minősége is oka volt. Ha dús és nagy a legelő füve, az állatok bal híjjá hamarabb tele lett, s ez jelezte jóllakásuk mértékét.

133 A kisebb, satnyább füvön hosszabb idő alatt lakott jól a jószág. A legeltetés rendjének régi, hagyományos módját sok tényező befolyásolta. Közülük leglényegesebb a legelő fekvése, kiterjedése, természeti adottsága volt. A pásztorok — alkalmazkodva az adottságokhoz — úgy igyekeztek beosztani a legelő felélésének rendjét, hogy a partosabb, sík terület kezdeti megjáratása után a nyár közepére még maradjon tartalmas, jó legelő mező. Ezt a „tartalék" területet ott jelölték ki, ahol a talaj mélyebb fekvése miatt a fű később nőtt, s bő vízellátása következtében nem vénült meg. Az egész legelőterületet így lényegében két nagy járásra és egy tartalék járásra osztották fel. E járások kijelölésénél nagymértékben figyelembe vették a pásztorok a vidék uralkodó széljárását. Fontos dolog ugyanis, hogy a legelő marha a gyenge széllel — páhogó széllel — szembefordul, az erősebb szélnek viszont fart ve/.

136 A bodrogközi gulyások egyik szólásmondása ezt azzal egészíti ki, hogy „A jószág Szentjánosnaptól mindig arra fordul, amerről a szél fúj."

137 A pásztor az állatcsapatot a nyári legelőn töltött első napon lassan körülvezette az egész legelőn. „Ez a legelő a tied, ezen fogol legelni" — mondta Körmendi János, zemplénagárdi gulyás. Mindig a szállás és a 114