Kamody Miklós: Indul a postakocsi (Borsodi Kismonográfiák 35. Miskolc, 1990)

IV. A MISKOLCI POSTA MŰKÖDÉSE A DELIZSÁNSZ KORÁBAN 1. Levelezés és utazás a reformkorban Ha valaki az 1790-es évek végén és az 1800-as évek első negyedében levelet kívánt küldeni, közölnivalóját félíves levelezőpapírra megírta, majd a levélpapírt három részben hosszában, két részben keresztbe hajtogatta és a papír két szárnyát egymásba dugta, készen volt a levél. Titka védelmében levelét a behajtásnál spanyolviasszal, vagy más ragasztékkal lepecsételte. Később, a levélboríték használatával, a levelet egy vagy két helyen lepecsételték attól függően, mi volt a levél tartalma, súlya és milyen távolságra küldték. A nagyobb méretű küldeményeket jól becsomagolták és keresztkötéssel látták el. A levelek díjazása mindig az érvényben levő díjszabás szerint történt. 1789. november l-jétől 1798. július 31-ig a félpprtós díjszabás, díjlerovás volt előírva. Ez azt jelentette, hogy a viteldíjat, a postai (portó) költséget felerészben a feladó, felerészben a címzett fizette. Á díjlerovást magán a küldeményen is jelezték. Ha a feladó a fele díjat kifizette, a levél címoldalát átlósan egyszer ironnal áthúzták. Ha a teljes díjat a feladó előre lerótta, két átlós vonallal húzták át a címoldalt. A díjszabás két nagy csoportba osztotta az országokat: Az I. csoportba, - mely belföldnek számított - tartozott Ausztria, Magyarország, Csehország, Galícia, Erdély és Tirol. A II. csoportba - külföld - tartozott a Német-római Birodalom, Németalföld, Toscana és az olasz államok. A díjazásnál figyelembe vették a levél súlyát, melyet latban, súlyosabb leveleket fontban fejeztek ki. Egy lat 17,5 g volt, 32 lat tett ki egy fontot, ami 0,56 kg-nak felel meg. A levélre annak súlyát és az érte járó díjat ironnal feljegyezték, sokszor színes iront használtak. A díjszabás: Lat 0,5 1 1,5 2 2,5 3 3,5 4 4,5 5 Krajcár ~~4 8 ÍÖ 12 14 16 18 20 22 1A~ 5-14 latig fél latonként 2 krajcár, 15 lattól 1 fontig fél latonként 1 krajcár, 1 fonttól 5 fontig latonként 1 krajcár. A küldeményt ajánlottként is fel lehetett adni, ha az jól volt „kondicionálva", ami alatt a szabályosan készített, lezárt, kifogástalan levelet értették. Az ajánlott levél feladásánál a feladó Feladási ve vényt (Auf

gabs Recepiss) kapott, a címzett pedig Átadási ve vényt (Absgabs Recepiss), mindegyik kiállításáért 2-2 krajcárt kellett az ügyfélnek fizetni. Az ajánlási díj hat krajcár volt, amit a feladáskor kellett leróni. A felvevő postás a lerótt díjat a levélre felírta. Szokás volt az ajánlott küldeményt Tértivevény (Retour Recepiss) mellett fel63