Kamody Miklós: Indul a postakocsi (Borsodi Kismonográfiák 35. Miskolc, 1990)

Hasonló haladó szellemiségről tettek tanúságot a miskolci postások, az Országos Postás Szakszervezet 1918. december 25-én történt megalakulása után a vidéki nagyposták között elsőnek alapították meg 1919 januárjában a szakszervezeti helyi csoportot, majd március 24-én lelkes ülésen üdvözölték a Tanácsköztársaságot és javasolták, hogy a posta-távírda ügyek országos irányítására külön népbiztost állítsanak, és melléje 2-3 tanácsadót delegáljanak. Üdvözletüket és javaslatukat F. Tóth Kálmán elnök, Miklós Anna jegyző h. és Dely József titkár aláírásával küldték meg a megyei direktóriumnak

144 (44. kép). Az észak-magyarországi terület elcsatolása során a kassai postaigazgatóság magyar személyzete 1919. január 7-től Miskolcra települt, itt működött igazgatósági kirendeltségként. Április 27-én a csehszlovák katonai egységek megsértve a béketárgyalás során megállapított demarkációs vonalat, május 1jére Miskolc határában álltak, és másnap a csehek bevonultak a városba. A csehszlovák postaigazgató, Róth 1919. május 7-én tárgyalást kezdett a miskolci postafőnökkel, Szerbák Gézával a tárgyalásról a Miskolci Napló adott tájékoztatást. A tárgyalás folyamán Szerbák postafőnök a postások nevében kijelentette, hogy a közérdekre való tekintettel továbbra is hajlandó dolgozni abban az esetben, ha nem követelik tőlük a hűségeskü letételét. Róth postaigazgató a postások bejelentését megnyugvással vette tudomásul. Róth nyilatkozatot készített azzal a szövegezéssel, hogy a posta dolgozói hajlandók továbbra is a szolgálatot teljesíteni, és kötelezik magukat - Miskolc állami hovatartozásának végleges eldöntéséig - a csehszlovák állam ellen nem dolgoznak. A postások kérdést intéztek Róthhoz, hogy a Felvidékről menekült és a miskolci postához beosztott postásokat is átveszik-e. Róth kifejtette, hogy a menekült tisztviselőket nem tekintik a miskolci személyzethez tartozónak, ezeket Miskolcon nem veszik át, ezeket idegeneknek tekintik. Megengedik, hogy visszatérhessenek eredeti működési helyükre, ahol írásban kérhetik felvételüket, amit egyénenként bírálnak el. Róthnak azt a kijelentését, hogy még aznap 16 cseh postást beosztanak a miskolci postához, a személyzet visszautasította, tiltakozva a cseh tisztviselők beállítása ellen. Az ellen azonban nem emeltek kifogást, ha a csehek ellenőrző szervként működnek. A posta személyzete így a hivatalában maradt, két fő kivételével aláírták a nyilatkozatot, hogy maradnak, és az ide menekültekkel együtt ellátják a postai feladatokat. Május 13-án megindult a postaforgalom, de a meg nem szállt magyar területre semmiféle küldeményt nem lehetett feladni. Minden megszállt területre szóló postai küldemény feladójának személyazonosságát igazolni kellett a csehszlovák katonai rendőrségnél. A megszállás ideje alatt, május 2-től május 19-ig, 3 fő cseh cenzor figyelte a telefonkezelést, másik három a felvételi szolgálatot, a csehszlovák postafőnök, Vacláv Sirek egy hétig látta el hivatalát.

145 A megszállás alatti helyzetről értékes tájékoztatást adott Kazay József, aki abban az időben távbeszélő-távíró csoportvezetőként dolgozott, melléje volt beosztva az egyik csehszlovák ellenőr mint megfigyelő. Ennek a foglalko125