Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)
ben és funkciójában erősen átértékelődött. Jól mutatja ezt a kalendáris szokáshagyomány, amelyben a fehér jelmezes alakoskodó egy naptári naphoz, illetőleg annak a napnak a névadójához, Lucához kapcsolódik. Idevonatkozóan bőséges példák ismeretesek az európai néphagyományból. A zsáneralakok közül a borbély-alakoskodól emeljük ki. Ez a figura rendkívül népszerű volt a palóc játékokban. A hevesi palócok (Ostoros, Novaj) farsangi menetének elmaradhatatlan szereplője volt a borbély társával, a köszörűssel. 30 A borbély-játék, a borotválás, a keleti palócoknál a rabhordáshoz kapcsolódott. Idevonatkozóan idézzük Istvánffy Gyula századelői leírását. „Reggel aztán felkészül a násznép, hogy a násznagy házához mehessenek. A legények először is egy rabot fognak maguk közül, azt kerékkötő láncra kötik, s úgy vezetik a násznép élén muzsikaszó mellett, s faluhosszat táncoltatják. Vagy pedig - mint Sáta községben - 5-6 legényt úgyszólván tetőtől talpig becsavarnak szalmakötelekkel, a fejökre rossz fazekat nyomnak, a nyakukba csengőt vagy kolompot akasztanak, a kezükbe rossz bádogedényt, rossz fazekat vagy kézi rostát s fakanalat adnak, a násznagyot pedig felültetik egy kis talyigara, aztán a legények közül ki a rúdhoz, ki a lőcshöz, ki pedig a talyiga hátuljához áll, hogy húzhassa vagy tolhassa. Akkor aztán megindul ,a lakodalmas nép muzsikaszó mellett, s éktelen zsivajjal, lármával, dobolással megy végig a falu főutcáján a násznagy uram házához. Amint ide megérkeznek, a násznagyot rögtön leemelik a talyigáról, s az udvar közepén egy kis székre ültetik, hogy megborotválják fakéssel. Két legény egy kocsikereket hamarjában rúdra húz, egy harmadik legény pedig a gyorsan forgatott kereken sietve élesíti a faborotvát. Azalatt meg egy másik úgy tesz, mintha beszappanozná a násznagy képét borotváláshoz, s hol a markába, hol pedig elvétve a násznagy uram tisztes orcájára köpköd, úgy szelíden, közbe-közbe, hogy a lakodalmas népet meg is nevettesse." 31 Az interetnikus kapcsolatokhoz a szlovák párhuzamokat említ30. Paládi-Kovács Attila: Farsangi „remélés" Eger vidékén. Ethn., LXXIX. 1968, 242-244. 31. Istvánffy Gyula: A borsodmegyei palóczok. Ethn., XXII. 1911, 226. 93
