Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

süteményt vittek magukkal. A menet élén„ment a geca. Régi, rossz ruhát húztak rá, derekát szalmakötelekkel körülcsavarták, fejére ócska kalapot tettek, illetőleg rongyot csavartak, s rá szarvakat erősítettek. A derekára kötött szalmaköteleken vezették a násznagy házához. Utána felgyürkőzött emberek - hentest alakítók - haladtak. A geca szabadulni szeretett volna, rúgkapált, ugrabugrált, a menekülés azonban nem sikerült. A falun átfolyó patak hídján mint vágóhídon - megálltak, s az elítéltet a tilolófával kivégezték, azaz a szarvakat - fejdíszt - leütötték a fejéről. A geca összeesett, majd megnyúzták: lehúzták róla a ruháját, a rákötözött rongyokat stb. Előfordult, hogy a kivégzőember célt tévesztett, s fején találta el a játékost, aki az ütéstől valóban összerogyott, s vízzel kellett fellocsolni.

8 A lakodalmi kivégzésre több olyan példa van, amely szerint a játék a szobában történt, illetőleg ott kezdték el, s a szabadban folytatták. Tarnaőrsön tánc közben kanalat, villát vagy poharat dugtak egy kiválasztott személy zsebébe. A násznagy rendelkezett, hogy fogják le a tolvajt. Kerékkötő lánccal körülkötötték a derekát. Kijelentették, hogy ő rab, mert lopott. Megkárosította a házigazdát, és szégyent hozott a násznagyra. Bíróság alakult: főbíró, bíró, ügyvéd, vádló. Ez utóbbi a násznagy volt. A bírósági ceremónia gyakran hosszan eltartott, s az improvizált beszédeken - vádon, védekezésen - a nézők jól szórakoztak. A főbíró a rabot halálra ítélte. A fejére egy cserépfazekat tettek. Kivezették a házból. A rabot az egész násznép muzsikaszóval kísérte a vesztőhelyre, az udvarra vagy a kert végébe. A főbíró letérdepeltette a rabot, újra kihirdette a halálos ítéletet, s jelt adott a kivégzésre. A hóhért alakító legény a rabot kivégezte: a cserépfazekat egy bottal leütötte a fejéről.

9 Gyöngyöspatán a játékot menyasszonylopásnak nevezték. A lakodalmi tánc megkezdésekor a menyasszonyt először egy, a játékot ismerő legény kérte fel. A vőlegény ekkor elkiáltotta magát: - Zsivány van a háznál! 8. Gy.: Várady Sándor: EA. 4797., 7-10. 9. Barna Gábor: A jászdózsai lakodalom. In: Jászdózsa és a palócság (szerk.: Szabó László). Eger-Szolnok, 1973, 178-179. 74