Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

be fektették és a folyóhoz vitték. Az ilyen változatokban a temetés adta a fő attrakciót. Sok helyen a Kosztromát egy lányruhába öltöztetett szalmabábu „alakította". A bábut teknőbe tették és sírással, jajgatással a tóhoz vagy a folyóhoz kísérték és a vízbe dobták. Más változatok szerint a Kosztroma - Kosztruba bábut a földbe temették. A férfi vagy a női ruhába öltöztetett bábut a szaratovi kerületben énekelve vitték végig a falun. A kosztrani körzetben a férfi bábut JarHónak nevezték. A Jariló megegyezik Kosztromával. Jariló koporsóját egy öregember vitte. A „halottat" síró, jajgató gyászolók követték. A játékká, a temetés paródiájává alakulást mutatja az, amikor már megjelenik a papot alakító játékos, aki gyékény ruhájával a pap miseruháját utánozza, s egy másik szereplő füstölőként egy bocskort himbál a kezében. Az ilyen jeleneteket rendszerint harsány nevetés kísérte, sőt bizonyos erotikus fesztelenségre is vannak adatok.

47 A Kosztromával, Kosztrubával kapcsolatos játékváltozatok eredetéről és funkciójáról a legkülönbözőbb magyarázatok alakultak ki az orosz, illetőleg általában a szláv kutatók körében. Tekintették a Kosztromát mitikus lénynek, a tél-tavasz megszemélyesítőjének, meghaló és feltámadó istenségnek, a vegetációs erő szimbólumának, kapcsolatba hozták a Moréna-Marenával, az ősök kultuszával stb. A halál és a temetés különösen nagy hangsúlyt kapott a különböző teóriákban. A temetést utánzó játékok fő formáira az európai népek körében bőséggel vannak párhuzamok. A szokás értelmezését illetően a nem szláv hagyományt vizsgálók körében is a legkülönbözőbb, szinte országonként eltérő magyarázatok születtek. Néhány nézet általánosan ismert. így pl. az, amely szerint a temetési játék a vegetáció pusztulásával függ össze, illetőleg az évszakváltozás fejeződik ki benne. A középkori haláltánc hagyománykörének a hatását is hangsúlyozzák. Az adatok sokasága bizonyítja, hogy a halottas játékokba különböző szokáselemek, hiedelemmotívumok kapcsolódtak. Hasonló témakörű szokásokkal, játékokkal kontaminálódtak és új részletekkel bővültek (pl. az egyházi szertartás utánzása). A Kosztroma játék értelmezésével kapcsolatban a szláv kutatók 47. Propp V. J.: Russzkije agrarnije prazdnyiki. Leningrád, 1963, 86-88. 133. 47