Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

A fejemet leborotváltam. Most inni fogok, Sétálni fogok. A halál jön. Meghalok. A kerítésnél álltam, A kozákokra néztem, Vidám dalt énekeltem, Csir-vir, bom-bom.

45 Ismeretesek olyan változatok is, amelyekben a meghalt Kosztrubonyka feltámad. A leányok körbeállnak, a kör közepén egy leány a halott Kosztrubonykát alakítja. Barátnői a következő dalt éneklik: Meghalt, meghalt Kosztrubonykánk, Meghalt, meghalt galambocskánk, Fehérlábú kancánk, Ne ess le a hídról, Ne ess le! A Kosztrubonykát megszemélyesítő lány akkor felugrik, miközben a lányok éneklik: Éledj fel, éledj fel Kosztrubonykánk, Éledj fel, éledj fel, galambocskánk.

46 Több változatban - mint említettük - a munkafolyamatot is utánozták: gereblyelest, boronálást, vetést, kapálást, kévekötést, betakarítást, cséplést és őrlést. A komédiává alakult játékok középpontjában azonban már csak a „hős" halála, eltemetése és feltámadása áll. Néhol a Kosztromát alakító személyt deszkára vagy teknő45. Zilynskyj O.: íz isztorii vosztocsnoszlavjanszkih narodnüh igr (KosztromaKosztrub). Russzkij Folklór, XI. 1968. 200-201. 46. Zilynskyj O.: i. m. 201. 46