Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

Előfordult, hogy néhol egy meghatározott napon, pl. pünkösd utáni hétfőn vagy Keresztelő Szent János napján mutatták be. A játék eredetével, funkciójával, kapcsolataival stb. összefüggő számos kutatási kérdés előtt a gazdag repertoárból néhány jellemző változatot mutatnak be. A brjanszki kerület Domasevo és Dorozsevo nevű falvaiban a legutóbbi időkig (1954) előadták ezt a körtánckomédiává változott szokást. A Kosztromái egy leány alakította. A szerep szerint mozdulatlanul feküdt, haldoklott. Asszonyok, lányok táncoltak körülötte. A súlyos beteg Kosztroma mellett egy asszony a kender, len vászonná való feldolgozásának munkafázisait utánozta. A munka befejezésekor a jelenlévők együtt mondták: „Kosztroma, Kosztroma; úrnőm, Kosztroma!" A beteg Kosztroma a munkafolyamatok végén, amikor a vászon „elkészül", meghal. Jajveszékelve siratják és eltemetik.

44 Ukrajna nyugati területén a lányok legnépszerűbb játékai közé tartozott. A központi alak neve Kosztrub - Kosztruba. A játékvázlatokat alapos vizsgálat alá vette Zilynskij O., aki megállapítja, hogy jelentős területi eltérések figyelhetők meg a játék részleteiben, teatralizálásában, azonban a halál-temetés mindegyiknek lényeges eleme. Fontosnak tekinti Kosztrub halálának előzményeit, amelyre több variánst említ. A meghalt Kosztrubról, KosztrubonykáxóX különböző dalok hangzanak el a játék során. A parodisztikus siratóének egy változata: Meghalt, meghalt Kosztrubonyka, Meghalt, meghalt galambocskánk, Nem jó neki. A városban jártam, Sokat eladtam, Dohányt vettem, Dohányt nem drágán, Két garasért. A dohányt elszívtam, 44. Kulakovszkij L.: Az orosz népi színjátszás forrásainál. Színháztörténeti Értesítő, 1953. 2. sz. 21-22.; V. J. Krupjanszkaja: i. m. 388. 45