Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

kecskejátékok hátterében az antik kultúrák gyökereit keresik. Felmerült az a gondolat is, hogy a kecskejáték az ókori Rómából vándorkomédiások révén került a néphagyományba.

42 Nemcsak a keleti szláv, hanem a többi szláv és más európai nép kecskemaszkos játékaival kapcsolatban is felvetődnek ezek a kérdések. További vizsgálatot igényel az, hogy kontinuitás van-e az antik kecskemaszkos alak és az újkori kecskét alakító játékos között. De talán nem is szükséges ilyen mélyre hatolni. A keleti szláv szokások kitűnő példákat nyújtanak ennek a minden kétséget kizáróan nagy múltú állatmaszknak a kultikus vonatkozásaira és a játékokban való szerepére. Egyáltalában nem lehetetlen, hogy az ősi állatkultuszra később ráépült az Európa-szerte elterjedt kecskejáték, s kontaminálódott a fokozatosan funkcióját veszítő rítusokkal. Voltaképpen ez vonatkoztatható a ló- és a medvejátékokra is. Ez utóbbinak medvekultusszal való összefüggése megválaszolandó kérdésként áll a tudományos kutatás előtt. Kosztroma A keleti szlávok színjátékszerű hagyományainak rendkívül figyelemre méltó példája az igen népszerű, széles körben elterjedt Kosztroma (Kosztruba) néven ismert játék. Ezt az orosz kutatók a népi színjátszás olyan sajátos példájaként említik, amely jól mutatja a szertartásnak, a rítusnak színielőadássá való fejlődését. A cselekménysorozatban a megjelenített esemény olyan folyamaton megy át, amely a rítust teatralizált jelenetté változtatja. A rítus az epizódok beékelődésével, közjátékszerű jelenetekkel teljesen átalakult.

43 A játék rendszerint nem egy konkrét naptári naphoz kapcsolódott. Általában pünkösd és Péter-Pál (június 29.) közötti időben játszották. 42. Propp V. J.:l m. 112-113. 43. Krupjanszkaja V. J.: Narodnij Tyeatr. In: Russzkoje narodnoje poeticseszkoje tvorcsesztvo (red.: Bogatirjev P. G.). Moszkva, 1954, 388. 44