Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

A dzed tréfás beszéddel szórakoztatja a ház lakóit, a gazdát dohány helyett hamuval kínálja stb. A kecske az ének dallamára forgolódik. Valaki megüti a szarvát és a kecske elterül. Egy kis idő múltán felugrik, meghajol a gazda előtt, és táncolni kezd.

39 Az énekszövegek nem mindig kapcsolódnak konkrétan az ünnephez. Termékenységvarázslattal, agrárrítussal áll összefüggésben a következő ének: Ahol a kecske jár, Ott a gabona terem, Ahol a kecske farka, Ott a gabona bokrosán van, Ahol a kecske lába, Ott a gabona kupacban van, Ahol a kecske szarva, Ott a gabona kazalban van.

40 Ebben a dalban a szokás funkcionális kérdéseire részben feleletet kapunk. Azok a változatok, amelyekben ehhez hasonló szövegű ének fordul elő, feltétlenül az archaikus réteghez tartoznak. A kutatók a kecskével kapcsolatos hiedelmeket, szokásokat és játékokat a szlávok ősi kultúrájához sorolják. A kecskekultusz vizsgálatakor gyakori utalások történnek a klasszikus görög szokásokra, játékokra, amelyekben a kecskének fontos szerepe volt. Nemcsak a görögök, hanem a rómaiak is hittek a kecske alakú démonok létezésében. Kecskének öltözött személyekről az i. e. 7. századból már vannak adatok. Tanulságosan mutat rá Moszynski K. arra, hogy a kecskének nagy jelentősége van Európa népeinek hitében és kultuszában. A kecske a legkorábban szelídített háziállat. Domesztikálása valószínűleg korábban történt, mint a szarvasmarháé, sőt hamarébb, mint a juhé. Feltételezhető, hogy a kecske jelentős szerepet kapott a földművelő népek kultuszában, hiedelmeiben.

41 A szláv kutatók közül többen - utal ezekre Propp V. J. - a 39. Propp V. J.: i. m. 111-112. 40. Propp V.J.: i. m. 112. 41. Moszynski K.: Kultúra ludowa Slowian, II. Krakow, 1959. 997-999. 43