Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

balladák európai kapcsolataival összefüggésben Vargyas Lajos mutatott rá, hogy a magyar balladák közt nagy számban vannak francia eredetű darabok, amelyek más népek közvetítése nélkül, közvetlenül a franciáktól és a vallonoktól származnak. A nagy jelentőségű megállapításban a mi mostani kérdésünket illetően rendkívül fontos az, hogy a kérdéses kulturális elemek más népek közvetítése nélkül érkeztek. Európa más területeiről a telepesekkel együtt kerültek olyan közegbe, amely a hagyomány továbbvivőjévé és éltetőjévé vált. Az ilyen jellegű példák sokaságát említhetjük. Az európai néphagyomány elemei nagy utakat tettek meg, s végül a hagyományhordozók kolonizációja révén magyar területen jelentek meg. A hagyományvándorlás teóriájának azt a mechanikus módját, amely szerint egy jelenség egy feltételezett pontról láncolatban, egyik embertől a másikhoz, egyik közösségtől a másikhoz, faluról falura, azután néptől népig halad, a példák nem igazolják. A hagyományhordozók vándorlását azonban nagyszámú adat bizonyítja. Az európai párhuzamokkal kapcsolatban egy évszázad óta a legfontosabb kérdések közé tartozott, hogy egy-egy kulturális jelenséget a magyarság kiktől, milyen népektől kölcsönzött. Tényként hangsúlyozták még legutóbb is a hiedelmekre és szokásokra vonatkozóan azt, hogy „csaknem minden környező néptől vettünk át valamit, és hazánk közvetítő szerepet is vitt a keleti-, nyugati és déli szláv, a germán és román szokások között" (Dömötör). Az újabb kutatások fényében rendre megdőlnek az átvételekre és az ilyen mechanikus kapcsolatokra vonatkozó megállapítások. Pl. a nem egyházi jellegű népi drámának olyan gazdag anyaga tárult fel, amely a variációk sokaságát illetően is egyedülálló. Az idegen párhuzamokra a kolonizáció és a migráció ad magyarázatot. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy a magyar hagyomány európai kapcsolatait nem egyszerűsíthetjük le a magyar nyelvterületre települt idegen elemek magyarrá válására. Sokkal bonyolultabb folyamatról van szó. Elsősorban is azért, mert néphagyományunkra egy évezred alatt a legkülönbözőbb elemek rakódtak, s az egymásra 291