Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

épülő, egymásba kapcsolódó rétegek különválasztása már önmagában is rendkívüli nehézséget ad és sokirányú megközelítést kíván. A magyar népi műveltség Európával való kapcsolataira a magas kultúrák elemeinek a szétáramlása is rányomta a bélyegét. Antik kultuszok és szokások emlékei őrződtek meg az európai kultúrában, amely jelentősen gazdagította és sokrétűvé tette a néphagyományt, de ma már többnyire csak a jelenséget állapíthatjuk meg, anélkül, hogy pontosan követni tudnánk a megtermékenyítő hatások irányait. A magyar néphagyomány és az európai néphagyomány összefüggéseinek a kérdése tudományszakunk százéves múltja során mindig a figyelem előterében állt. A legkülönbözőbb irányból közelítettünk hozzá. Haladtunk kelet felé, kísérletet tettünk a finnugor örökség megállapítására, a másik irányban a nyugat állt, amelynek a peremére érkeztünk, s arra törekedtünk, hogy megragadjuk mi az, ami a magyar népi kultúrát jellemzi Kelet és Nyugat között. Szinte bénítólag hatott a szláv hatással való birkózás, a germán kultúrfölény megtévesztő elmélete és még számos egyéb, amely nyomán a magyar népi kultúrát a mindenfelől való hozadékkal jellemezték, vagy éppen ellenkezőleg, ősi, sajátos „turáni" jegyeket őrző, a szomszédainktól és a távolabbi népektől jól megkülönböztethető kultúrának tartották. Természetszerűleg egyáltalában nem tekinthetjük teljesen eredménytelennek a legmerészebb kapcsolatkeresést sem. A legnaivabbnak tűnő teóriákban is rejlik valamilyen igazságmag. Gyakran az ellenvélemények nyomán addig nem ismert adatok kerülnek felszínre, amelyek a kutatást újabb mederbe terelik. Az elmúlt évtizedekben végzett vizsgálataim nyomán általában az európai és szorosabban a Kárpát-medencei kapcsolatokat illetően az eddigi teóriáktól eltérően azt hangsúlyozom, hogy a hagyományaink ún. európai párhuzamaiban a legjelentősebb tényezőként a magyarság közé települt idegenek tekinthetők. Ez voltaképpen azt jelenti, hogy az idegen hagyományőrzők kultúrájukkal együtt kolonizálódtak. Mert valójában nem a kulturális elemek vándoroltak önmagukban, hanem annak őrzői tettek meg nagy utakat, és telepítették önmagukkal kultúrájukat is. így tehát a jelenségek több száz, esetleg 292