Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

II. A bevezetésben megfogalmazott elvi állásfoglalással szinkron­ban van az anyagfeltárás. A temetés paródiája abban a formában, ahogyan a recens anyag alapján - akár a disszertációban, akár az ennél több részéletet tartalmazó könyvben - megismerhetjük, össze­függ a középkori egyháztanítás ellenes profán szokásokkal. A. Ja. Gurevics: A középkori népi kultúra c. (Bp. 1987) magyarul is olvas­ható könyvében hosszasan elemzi az egyházpolitikai rendeleteknek a szexuális élet legintimebb területeire vonatkozását, és a gyönyör, érzékiség népi életben való megnyilvánulásainak adatait a „bűnbá­nati könyvek" alapján. Míg a mesékben, legendákban előadott, egyházi nézetekkel ellenkező gondolatok tiltásáról nincs adat, leg­alábbis a „bűnbánati könyvek"-ben erre vonatkozó elutasítás nem olvasható, addig a népi játékokban, paródiákban szereplő kifejező­dő nemiség ellen az egyház évszázadokon át határozottan fellépett. A népi játékok tehát már a középkorban konfrontáció eredményei. Bennük tükröződő mágikus kép a keresztény világképpel szembesül­ve került előadásra. Mindkettőt csak akkor lehet helyesen felfogni, ha valami belső feszültséggel teli egységnek egymásra ható, és egy­más ellen küzdő aspektusainak tekintjük, olyannak, amelyek nem azonosak, de egymástól elszakíthatatlan pólusok. A természet kör­forgásában élő ember számára a születés, nemzés és a halál természe­tes egységet jelent, amit a középkori egyház elválasztott, és a temetés szertartása a korábbi rendszertől független misztikus értelmezést kapott. A parodisztikus népi játékokban az életjelenségek egymástól elválaszthatatlan egységben jelennek meg - esetenként talán egysze­rű, triviális előadási formában. A temetés paródiája bár a XIX-XX. századi magyar néphagyományban nem lehetett általánosan, orszá­gosan ismert az erős egyházi tiltások miatt, mégis egy középkori kulturális elem továbbélésének vélhető. A szokások ismeretében úgy véljük, hogy a temetés paródiája lokális elemekkel, a falusi életet befolyásoló egyéniségek intuícióival rögzítődött korunkban. A népi játékok parodisztikus jellegénél továbbá fontosnak tartjuk M. M. Bahtyin meglátásait is, aki a középkori kultúrának elenged­hetetlen sajátosságának tartotta a periodikusan visszatérő alkalmak bolondünnepeit. Szerinte szinte minden egyházi ünnepnek megvolt a maga népi-, vásári mulattató fonákja, paródiája. E játékok to­247

Next

/
Oldalképek
Tartalom