Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

vitatkozni, mert biztos, hogy a mediterrán országokhoz képest valóban szegény. Másrészt függ attól is, hogy a maszk fogalmát álarc, vagy álruhaként értelmezzük. Ujváry és a magyar szakirodalom a szélesebb értelmezést használja, de azért el kell gondolkozni azon, hogy lényegében egyedül a mohácsi busóknak van fából, bőrből készített igazi álarca. Nem mond ellent ennek a ruszin lakosságú zempléni Mögyoróska nyúlbőrálarcos zsidója, amit Ujváry említ, ami nyilvánvalóan invariáns. Ezért lehet, hogy szerencsésebb lett volna a borbélymaszkos, vándormaszkosok, zsidómaszkosok, törökmaszkos, betyármaszkos alakoskodókat antropomorf alakoskodókként összefoglalni, hisz ezek némelyike még álruhát sem visel, mintsem őket külön-külön maszkos alakoskodókként tárgyalni. Különben ezek szerepének számbavétele a különféle dramatikus játékokban jó gondolat volt s a mű egyik sok újat hozó eredménye. Bizonyára ezek a szokásanyag rétegébe tartoznak, ezért is kerülte el őket az érdeklődés s a szerző érdeme, hogy itt - és más műveiben is - kellő súllyal irányította rájuk a figyelmet. Az állatmaszkos alakoskodók közül négyet emel ki részletes tárgyalásra s valóban ezek a legfontosabbak, talán nemcsak a magyar anyagban, hanem általánosabban is. Először a lómaszkos játékokat tekinti át, megállapítva azt, hogy ez a legnépszerűbb állatfigura a magyar dramatikus népszokásokban. Ez első pillanatra nagyon kézenfekvőnek tűnik, pedig nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a tenyésztés, tartás, kultusz, rítus szükségszerűen nem függ össze, hisz a kecskemaszkos és a medvemaszkos játékok szintén országszerte elterjedtek s jelentőségük itt vetekszik a lóéval, holott a tenyésztésben, a mindennapi életben ezeknek az állatoknak nincs lényeges jelentősége. Külön utakon fejlődnek ezek az ágak, amit mutat pl. a lónak a díszítőművészetben való alárendelt szerepe. Richard Wolfram vizsgálta pl. a lófejnek, mint házoromdísznek az előfordulását Európa viszonylatában. Bőséges anyagot tudott összegyűjteni a kontinens nagy részéről, de mindössze egyetlen magyar előfordulásról tájékoztathattuk. (Azóta úgy hallom, még egy előkerült.) ÉszakEurópában a lótartás nem kiemelkedő jelentőségű, a lókultusz azonban kiterjedt. Tanulságos és hasznos e fejezetben a ló megjelenítésének formája. 241