Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

széleskörűen, nemcsak magyar hanem szlovák, ukrán, román s bal­káni területen, de még távolabb is Nyugat-Európában nyomozza, addig időben közel sem mélyül el ennyire. Ez tehát arra utal, hogy idézett mondata egy időmetszet bemutatására vonatkozó szándékot akar kifejezni. Ez ellen szól megint az, történeti-genetikai kérdésekre viszont elég gyakran kitér. Az ellentmondás feloldását minden bizonnyal a magyar történeti adatok felkutatása vagy bedolgozása jelentette volna, csak kérdés, hogy ez reális igény-e, az amúgy sem csekély feladat túlfeszítettségét jelentette volna. Ugyan több kutató értékes történeti anyagot tárt fel, de inkább csak epizodikusan, mint rendszeresen, s a lehetőségek dramatikus népszokásaink múltjának és forrásainak feltárásában messzemenően nem kiaknázottak. Valószínű ez külön, további fel­adat s itteni számonkérése maximaiizmus lenne. De bizonyos kétar­cúság mellett nem mehetünk el szó nélkül. Arra gondolunk, hogy helyes-e utalni a szokás távoli múltjára, ugyanakkor nem szólni a közelebbi múltról. Pl. a lómaszkos játéknál megemlíti a lónak a honfoglalók temetkezési rítusaiban való szerepét, majd időben na­gyot ugorva arról szól, hogy a lómaszkos alakoskodó az egész magyar nyelvterületen ismert. Még különösebbé teszi a kétarcúsá­got, amikor a keleti szlávok kapcsán megemlíti, hogy náluk a ló­maszk már a 16-17. században feltűnik. Az ilyenfajta egyenetlensé­gek okairól valahol jó lett volna szólni. A mű terjedelmes részét az állatmaszkos játékok képezik. E rész tárgyalását Ujváry egy tartalmas áttekintéssel indítja, amely körké­pet nyújt az Ausztrália kivételével az egész világon elterjedt állat­maszkokról. A maszkok használata igen sokoldalú, főleg a kultikus játékokban, de a harcokban is. Számtalan állatmaszk ismeretes a világon, ló, bivaly, tehén, rinocérosz, krokodil, sakál, tigris s lehetne bőven sorolni a különféle madarak, vad- és háziállatok maszkjait. A szerzőnek ez az áttekintése meggyőz az állatmaszkok jelentőségé­ről. Egy-egy területen persze a maszkok száma jóval kisebb, de még így sem csekély. Ujváry idézi Leopold Schmidt megállapítását, mely szerint Magyarország maszkban szegény ország, s ezt a megállapí­tást félreértés eredményének tartja. A kérdésről azonban lehetne 240

Next

/
Oldalképek
Tartalom