Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

FOLKLÓR ELEMEK TOMPA MIHÁLY KÖLTÉSZETÉBEN Előadás Tompa Mihály halálának 120. évjordulója alkalmából rendezett ünnepségen a keleméri református templomban 1988. október 2-án Isten felszentelt hajlékában emlékezünk ma 120 éve elhunyt szolgájára. Arra az emberre, aki egyaránt hűséges fia volt egyházának és hazájának. És ami számunkra oly kedvessé teszi őt: szűkebb hazája Gömör volt. Tanulmányai után ide jött boldogan a szülötte tájra, a lankás, hegyes-völgyes Gömörbe, ahol életútja elindult 1817. szeptember 29-én. Itt teljesedett ki életpályája. Nem hagyta el Gömört, hiába hívták gazdag alföldi eklézsiákba. Itt maradt és sorsközösséget vállalt híveivel, a táj népével és a szabadságharcba együtt ment a gömöri önkéntesekkel. Boldogság, bánat, siker és keserűség övezte azt a két évtizedet, amelyet Beje, Kelemér és Hanva háromszögében élt meg. Az érzékeny lelkületű, sok betegséggel küszködő költőnek és lelkésznek megnyugvást a költészet és a vallás nyújtott. Az irodalom alig emlékezik meg az ő elmélkedéseiről, fohászairól és imáiról. A költőben pedig csak így együtt látható az a nagy szellemiségű ember, aki 1868. július 30-ától nyugszik a gömöri magyar földben. Vajon hitte volna-e, ha egy rossz szellem azt jósolja neki, hogy az a föld és az a nép, amelynek a szabadságáért küzdött, szülővárosa és nyughelye egy fél évszázad múltán idegen állam uralma alá kerül. Hogy egyszer majd gonosz emberek ledöntik a szobrát, hogy még száz év sem telik el, újra megalázzák magyarságáért, csakhogy már nem az akkori ellenfelek, hanem éppen azoknak az utódai, akiknek az őseivel és őseiért együtt, egy zászló alatt, egy eszményért harcolt és szenvedett. Nem hagyta el a hazáját, az ország hagyta el őt. Mi - késői nemzedék - az ősi Gömör egy tenyérnyi szigetén 205