Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

Ecsedi útirajz-, életképközlései a valóságnak megfelelő hitelességűek. A gyakran szociográfiai pontosságú leírást egy-egy tájleíró, időjárásra, természetre utaló részlettel élénkíti, teszi élményszerűvé, s talán úgy is mondhatnánk, szépirodalmi ihletettségűvé. Ezekkel szinte háttérrajzot ad a témának, mintegy bevezeti vagy éppenséggel kiegészíti. Az egyik tiszta élményanyagot így kezdi: „A herepi Holt-Tiszánál fülledt levegőjű füzesben pihenünk. A Nap égetően süt kívül. Nincs még csak szellőfuvallat sem. Az óriás legyek, pőcsikek hűvösre húzódnak. A zöld levelek alján pihenve lesnek a zsákmányra" (20. L). Egy másik helyen a Hortobágy életét is befolyásoló nagy szárazságot érzékelteti: „A derült ég teljesen kisimulva. Sehol egyetlen fellegfoszlány, mely néhány pillanatra elfedné előlünk a nagyon is barátságosan mosolygójúniusi Napot. A kánikula olyan hőséggel borul az alföldi tenyészetre, hogy ez bágyadtan kéri az enyhítő esőt" (43.1.). De a derű, a természet megújulása, az emberek bizakodása is szép lírai sorokban jelenik meg: „ Még hűvös, de szép az áprilisi nap. Az éles tavaszi szellőneki-neki fut az alföldi rónán. Megborzongatja az ember hátát. A Nap bujdosik az irigykedő fellegek közt. Már megmozdult a föld. Tavasz van. A fű bágyadt, beteges, de haragoszöld. A pacsirta még későn kél, a gólya ott gubbaszkodik fészkében. A földműves nép sapkában, felsőruhában dolgozik szanaszéjjel. Tavasz van, a nagy föltámadás" (66.1.). Mindezek a képek Ecsedi írói stílusát jól illusztrálják. Ha ezt a műfajt tovább műveli, minden bizonnyal nagyobb sikereket ér el. A következő kötettel, a Hortobágyi életképekkel azonban lezárult az ilyen természetű írásainak sora. A Hortobágyi életképekben — melynek címében is jelzi a műfajt — az előzőtől lényegesen eltérő fejezeteket olvashatunk. Az ebben közölt írások lényegében elbeszélések. A szerző egy-egy néprajzi témát, jelenséget írói fantáziával színezett keretben mondja el. A néprajzi hitelesség nem kétséges, azonban a tárgyról szakmai szempontból keveset tudunk meg. Csak egy példát említek. A Hogy készül a Hortobágyon a birkapaprikás című írásból (37—44.1.) pontosan nem tudjuk meg, hogy valójában hogyan is készül. Ez nem is célja az írónak, hiszen akkor néprajzi leírást kapnánk. A téma voltaképpen csak keret arra, hogy a szerző a birkapaprikás készítése közben elbeszélgessen az angyalházi pásztorokkal, és élvezetes leírást nyújtson a karám körüli életről. 200