Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

Ezekben az írásokban Tömörkény elbeszéléseihez közelít, s nem egy életkép szépirodalmi mintája ennek a műfajnak. Szereti és szívesen alkalmazza Ecsedi a természetből vett képeket, hasonlatokat. Táj- és természetleíró részletekkel a Hortobágyi életképek majd minden fejezetében találkozunk. Gyakran lírai sorok ezek, mint ahogy láttuk az első kötetében is. Pl. „A tavasz vidul. A fű kipezsdül. Most hajtanak a Hortobágy ra... A tavaszi napfény veri a pusztát. Hűvös meleg van. A tavaszi szél vadul nyargal keresztül a rónán. A sötétzöld vetés hajbókol a nagy úr előtt. A szép fehér tanyák barátságosan mosolyognak az útfélre. Kacag az ébredő természet" (Kihajtás a Hortobágy pusztára, 3.1.). A Hortobágyról olyan szépen ír Ecsedi, hogy talán senki úgy előtte s utána. Nem a stílusra, az írói fogalmazás választékosságára kell itt gondolnunk, hanem arra a mélységes szeretetre, ami minden hortobágyi életképét áthatja. Sok rangos író írt már a Hortobágyról, de belülről úgy, mint Ecsedi, senki sem látta. Búcsúzóul az életképektől, idézzük fel, hogyan látott egy őszi napot a Hortobágyon: „A Hortobágy puszta most szebben virít, mint egy jó tavaszon. A fű magas. Az óriás puszta dús-selymes szőnyeggel van bevonva. Sötétzöld a haja. Puha ölében heverésre hív. Ősz van. A gondos természet pótolni akarja, amit a nyár elején elmulasztott. Tarka virággal szórta tele a szép Hortobágyot. A korpafű hófehér fejével integet. A sárga bóbitás szikfűszínesíti a gyér füvezetet. Színes, de nem illatos már. Késői virágzás. A vadnefelejcs, kökörcsin, gelicetövis tarkítják a vadvirágdíszt. Amaz lent virít, ez feltartja fejét. Vigyázz! Mert a virág mögött tűhegyes tüske les. Megszúr, amíg cirógatod. A víztelen mélyedéseket a szikisóska égszínű virága pompásan rakta ki. A fecskék is készülnek már. A telefondrótokat ezrével ülik tele. Hangosan beszélgetnek, tanakodnak, csevegnek. Egy öreg erős kiáltásokkal felszáll. Vissza-visszanéz: fecseg. A többiek utánaindulnak. Nagy kört tesznek a levegőben, s leszállnak a gyepre. Indulnak téli hazájuk felé; gyakorolnak. A Nap már nem heves. Tekintete fátyolos. A tiszta, csendes levegőben millió cecelégy örvénylik. Ősz van. Hosszú bikanyál nyújtózkodik fejünk felett. Az Alföld léggömbje, a búzalopó száll. Isten veled, nyár!" (Pusztul a régi pásztor- és betyárnóta a Hortobágyon, 51.1.). Mintha Káplár Miklós — a kedves jó barát — festményeit látnánk, ame201