Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

rűséget kereste. Elhaladt a kedves vonzó képek mellett. Én figyeltem a magyar földet. Megtanultam vele beszélni. Szólott hozzám a magyarföld, s megértettem szavát. Beszéltem a föld népével is, az egyszerű magyar lélekkel, melyet nem érintett a rohanó kor szele. Elsőlátásra különösnek tűntek fel egy régi világban letűnt korszak kései emlékei. Jártam a pusztát forró nyárban. Por lepte be izzadt arcomat. Ha néha próbára tette is akaratomat, lelkemet Istenhez emelte az elhagyatottság, a mindenség megrázó ereje, a körültem tomboló színes képek ezer változata. Ha fáradt testemet megpihentettem a dús pázsit ölén, a csillagos ég ezer szemével vigyázott rám a hűs éjszakán. Kint voltam csikorgó télen, mikor hóvihar kergetett utamon. Az ismerős, csendes tanyák meleg boglyakemencéi ölelve vártak éjjeli szállásra. S a zúgó szélvész egész éjjel sírva, ordítva kereste elveszett társát — engemet. Virágfakasztó tavaszutón nyári zivatar vert végig az országutakon. Dalolva keltem újra utamra, ha a barátságos Nap megszárított, így jártam én és járok most is poros utakon. Társsal vagy egyedül: mindegy az nekem. A mit látok, hallok, feljegyezgetem s átadom megőrzés végett magyar népemnek" (3—4. L). Szép meleg lírai sorok ezek. Jól érzékeltetik Ecsedi finom lelkiségét, a nép iránti szeretetét és ragaszkodását. Némi rezignációval mondja: „Nem ambicionálta a magyart a magyarföld. Inkább elmentek távol Ázsiába kutatni. Ez hozott hírt, nevet, dicsőséget" (43.1.). A Poros országutakon 25 főfejezetre tagolódik, amelyekben összesen 121 „kép", történet, hosszabb-rövidebb, sokszor csak villanásnyi leírás örökít meg ugyanannyi témát, látott, hallott emléket, esetet, jelenséget, néprajzi érdekességet és a nép életéről, a haza, az ország sorsáról való meditációt. A kötet lapjain Ecsedi nemcsak a Hajdúság népéről, a hortobágyi pásztorokról, a puszta életéről ír, hanem más utazásainak, kutatóútjainak emlékeiből is közöl érdekes részleteket. így pl. a Bodrogközről, az ottani lápi világról, halászéletről, szigonyozásról, primitív tűzgyújtásról, hamuban sült halról, kövön sült tésztáról stb. A Balaton körüli emlékeit, az alföldi embernek a nagy vízről való gondolatait is feljegyzi. A távolról jött ember jó érzékével veszi észre: „A Balatonnak nagy jövője van." De arra is ráérez, hogy az üdülőkön, betegeken kívül a pénzemberek, spekulánsok özöne is ellepi a Balatont (70.1.). Az úti élménybe így vegyül a társadalomkritika. 199