Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

ban lévén az újsággal, a hírlapírással, mint ilyen, a legjelentősebb tudományos eredményt is hírlapi tárcában közreadó, ily módon közlő kutató, közvetlenül nagy hatással volt Ecsedire. Nagymértékben hozzájárult ehhez az is, hogy Ecsedi mint múzeumőr hosszú időn át hivatalos, munkatársi kapcsolatban állt Zoltaival. Zoltai számtalan újságcikkén kívül mint hatást kiváltó írást A Hortobágy című, 1911-ben közreadott munkáját említhetjük. Megemlítjük még végül Baja Mihályt és Oláh Gábort, akik Ecsedi jó barátai voltak. Oláh Gábornak jelentős affinitása volt a népélettel. 1906ban jelent meg A debreceni nyelvjárás című munkája, amely népnyelvi szövegeket, folklóranyagot is közöl. A hatás tekintetében nem érdektelen a Káplár Miklóssal való szoros kapcsolata, barátsága. Mindketten a Hortobágy szerelmesei voltak. Káplár képekben, Ecsedi írásban örökítette meg az utókor számára a hortobágyi puszta életét. Ilyen előzmények és környezet hatása alatt alakult Ecsedi szemlélete, figyelme és érdeklődése a népélet írói ábrázolása terén. Életképírói munkásságának jellemzője s egyben megkülönböztetője is a többiektől a mindenféle romantikától mentes, inkább száraz, mint érzelmes, tárgyilagos leírás, a földrajzi szemlélet előtérbe állítása. Azok a kerettörténetek, históriák, amikbe beállítja leírásait, általában egyszerűek, inkább tényközlőek, reális szereplőkkel, konkrét időpontokkal, helyszínekkel, logikus következtetésekkel, frázistalanul, stílusát tekintve egyszerűen, világosan előadva. Gyakran tőmondatokban fogalmaz, közérthetően és nagy kifejezőerővel. A líraiság és a száraz tényközlés sajátosan vegyül írásaiban. Amint említettem, sorrendben az első ilyen tárgyú kötete a Poros országutakon. Célkitűzését így fogalmazza meg az Előszóban: „ E könyv úttörőinek indul abban a nagy munkában, mely az alföldi kutatókra vár. Nemzeti missziót kíván teljesíteni. Megismerteti a magyar földet a magyar nemzettel. Feltárja érdekességeit. Érdeklődést akar kelteni az Alföld és annak lakói iránt. Vezeti a tudóst a ősi magyar források felé, könnyű, egyszerű irályával szórakoztatja az egyszerű olvasó lelkét." Fontos cél tehát a figyelemfelkeltés az alig ismert népi kultúra iránt. És még valami: a néplélek megismertetése, olyan rejtélyek feltárása, amelyek ismeretlenek a nagyközönség előtt. Amint írja: „Az a kevés etnográfus, aki olykor a magyar földet járta, inkább csak a szorosan vettszaksze198