Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

végső konklúziója szerint a játék öncélú tevékenykedés. Mindezekkel szemben Lajos Árpád hangsúlyozza, hogy az elméletek a játéknak csak az okát és célját magyarázzák, de arra a kérdésre, hogy voltaképpen mi a játék, nem tudnak feleletet adni, elsősorban azért, mert a játékra metafizikai szemlélettel tekintenek és a játékost, a játszó gyereket kiragadják a környezetéből. Ez a környezet a felnőttek környezete, amelyből a legkülönbözőbb elemek jutnak be a játékszeres és a társas játékba. A gyermekjátékok nagy részében olyan elemek vannak, amelyek a közösségi életformával, foglalkozásokkal, gazdasági élettel, társadalmi szokásokkal stb. függnek össze. Végső konklúzióként megállapítja: „a játszó gyermek nem csupán szórakozik, hanem alkot, s alkotásaiban egy kulturált életmód megélésére készül fel, adott természeti és társadalmi környezetben... a játék a gyermek spontán alkotó és közösségformáló tevékenysége, melyben a primitív ember kultúrájához fogható, hagyományossá vált kulturális elemek összegeződnek." A másik nagy témakör, amellyel Lajos Árpád szintén egész élete folyamán foglalkozott, a fonóélet, a fonóban folyó munka közösségi jellege, kulturális szerepe, a tradíció éltetőjének színtere. Szinte egy időben készült a domaházi gyermekjátékokkal a domaházi fonóéletről szóló közleménye.

8 Folklorisztikai gyűjtésében Domaháza meghatározó szerepű volt. Bizonyos tekintetben szerencsésnek tekinthető, hogy vándorlásai során Domaházára került. Ez a barkó falu szinte a legutóbbi időkig a leghagyományőrzőbb települések közé tartozott. Különösen gazdag hagyományt nyújthatott a folkloristának az 1930-as években. Egyébként a barkó falvakról általában elmondható, hogy zártabb közösségeikben a hagyományos kultúra lassabban változott. Csak mellesleg említem meg, hogy Lajos Árpádnak nyomban feltűnt a barkóságon tapasztalt sajátos kultúra, amelyben számos eltérő vonást figyelt meg a szomszédos és távolabbi területekhez képest. Talán azért is foglalkoztatta a barkó népelnevezés magyarázatának a kérdése. A terminológia eredetére és értelmére előtte már többen tettek kísérletet. Mint a barkóságon gyűjtő kutató, úgy vélte, 8. Fonóélet Domaházán. Ethn., XLIX. 1938. 109-123., 403-411. 186