Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

hogy szükséges véleményt nyilvánítania ebben - az egyébként véglegesen máig sem tisztázott kérdésben. Ő is voltaképpen csak egy lehetséges - általa elfogadhatónak tűnő - magyarázatot ad, amely szerint a barkó „tarkaszőrűt", pontosabban „tarkanyakú parasztot" jelent. A pásztorok - akik elhárították maguktól ezt a megnevezést - a nótában így csúfolják a földműveseket: „Nem eszek én hamuba sült bodakot, / Nem szeretek tarkanyakú parasztot". E vélemény szerint tehát az eredet így alakul: tarka - barka - barkó.

9 A barkóság falvaiból a fonóélettel kapcsolatban jelentős anyag került közleményeibe és fő művébe, a Borsodi fonó-ba.

10 Jó érzékkel vette észre, hogy a fonók kitűnő színhelyei a tradíció hagyományozódásának és aktív gyakorlásának. A fonóházak a magyar népi közösségek életében sajátos munkaés szórakozási helyet képviseltek. Szerepük a néphagyomány megőrzésében, ápolásában, a folklorisztikai kultúra generációról generációra való átadásában rendkívül jelentős volt. A munka és a szórakozás kapcsolata a fonóban mutatkozott meg leginkább. A fonás, a munka folyamatában is lehet dalolni, meséket, anekdotákat stb. elmondani, monológot, párbeszédet előadni. A kisebb-nagyobb szünetek, vagy naponként a munka befejezése utáni közösségi együttlét a szórakozás megannyi formájának éltetője volt. A fonóház, ahol a résztvevők egy meghatározott közösséget képviseltek, a színjátszásnak, a maszkos alakoskodásnak is kiváló alkalma és helye volt. A játékosok és a nézők szoros kontaktusban voltak. Lényegében a „színpadon" voltak a nézők. A közönség mintegy körülfogta a szereplőket, s gyakran maga is a játékok részesévé, aktív szereplőjévé vált. A fonóházi játékok rendkívül változatosak voltak. E téren a többi munkaalkalomhoz viszonyítva különösen fontos hely illeti meg. Más munkaalkalmakkor a játékok nemcsak kisebb változatban fordultak elő, hanem a körülmények miatt lényegesen körülhatároltabbak voltak, s néhány munkaalkalommal csupán egy-két hagyo9. A „barkó" népelnevezés magyarázatához. Ethn. XLVIII. 1937. 266-274. Az e kérdéskörrel kapcsolatos összegzéshez 1.: Paládi-Kovács Attila: A barkóság népe. Miskolc, 1982. 10. Miskolc, 1965. Második kiadás: Este a fonóban. Budapest, 1974. 187