Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

Ha karácsony éjszakáján északról fúj a szél, jó termés lesz, ha délről, a marhák dögvészbe esnek, ha keletről fúj a szél, akkor emberek nagy számban halnak el. A karácsony látványos közösségi jellegű szokása a betlehemezés. A református és a katolikus betlehemezők külön csoportokban jártak. A két világháború közötti időben azonban már közös csoportokat alkottak. Ebben elsősorban az iskolának volt szerepe, ahol a gyermekeket megtanították a betlehemes játék énekeire, szövegére és a játék bemutatására. Elsősorban a szegényebb gyermekek vettek részt a betlehemezésben. A visszaemlékezések szerint a betlehemes csoportok száma változó volt. A legkisebb betlehemes csoport három, a legnagyobb tizenegy főből állott. Ez gyakorlatilag a szereplők számának eltéréséből következett. A szereplő személyek: Mária, angyalok, juhászok, némelyik változatban Heródes és József. Az angyalok és a juhászok száma három, öt, nyolc is lehetett. A pásztort vagy juhászt bundásnak is nevezték. Kifordított bunda volt rajtuk, fejükön kucsma, kezükben csörgős bot. Mária fehér ingbe, gatyába öltözött, fejére hosszú süveget tett, csillagot vagy keresztet ragasztottak rá. Heródes királynak kard volt a kezében. A szereplők hetekkel karácsony előtt összeálltak, próbákat tartottak, s rendszerint karácsony szombatján délután indultak az előre megbeszélt házakhoz. Előfordult, hogy karácsonyt megelőzően három-négy nappal megkezdték a betlehemezést. A beköszöntő szöveg rendszerint ez volt: Betlehemből jöttünk, békességet hoztunk ehhez a házhoz. A templomot az asztalra tették, s a következő énekkel kezdték a játékot: Mostan kinyílt egy szép rózsavirág, Melyet rígen várt az egész világ. A bundások jelenetéből idézzünk egy részletet. A földön fekvő öreg bundást így költögették társai: - Kelj fel, öreg, menjünk Betlehembe! - Betlehembe ? A vén tehénbe ? - Jártál iskolába? - Jártam istállóba. - Ismered a betűt ? 152