Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

karácsonyi egyházi éneket énekeltek az ablak alatt. Az ének elhangzása után a következőket mondták: Iszki, diszki, darócki, Egy nagy darab kalács bújjon ki, Ablak karikáját üsse ki. A kántálóknak a gazdaasszony kalácsot, diót, almát vagy pénzt adott. Előfordult, hogy nem fogadták a kántálókat. Ilyenkor kiszólt a gazda: Hányan vagytok ? - Négyen - válaszolták. - Na, annyifelé szaladjatok! - kergette el őket a gazda. Gyakran azonban behívták a házba a kántálókat, leültették, és a karácsonyi kalácsból megkínálták őket, a nagyobb fiúknak bort is töltöttek. A karácsonyi ünnep hagyománykörében jelentős szerepe volt az ún. karácsonyi asztalnak. Karácsony szombatján a gazda búzát, rozsot, árpát, tengerit vitt be a házba, s egy szakajtókosárban az asztal alá helyezte azzal a céllal, hogy a következő évben bőséges termés legyen. Az asztalra diót, almát és egy egész kenyeret helyeztek. A karácsonyi vacsora után az abroszon maradt morzsalékot a szakajtóba seperték, s a terménnyel együtt az állatoknak adták. A karácsonyi almával éjfélkor a nagyjószágot, tehenet, borjút, lovat, csikót megdörzsölték, hogy szépek, gömbölyűek és egészségesek legyenek, mint az alma. A jó egészség megtartása érdekében a gazda a vacsora alkalmával egy almát annyi cikkre vágott, ahány családtag volt, s megették, hogy a következő évben egészségesek legyenek. Ugyanezzel a céllal az asztal alá helyezett terményből az aprójószágoknak is adtak. Néhány példa szerint a karácsony esti ételmaradékból másnap a tűzbe vetettek, hogy ezáltal a család tagjai mentesek legyenek a betegségtől. Ismeretes olyan adat is, amely szerint a karácsony estéjén égetett tuskó hamujából az állatok eledelébe kevertek, hogy azok az elkövetkezendő évben egészségesek legyenek. Az időjóslásra és termésjóslásra a következő rigmus és hiedelem ismeretes: Ha karácsony első napja finylik, Bőven terem mező, puszta, Ha második napja finylik, Drágaságot vélik. 151