Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

Búcsúzik tetőled kedves lányod, Zsófi, Neked is meg kell e világot kóstolni. Körülöttem álló gyászoló kis sereg, Ne sirassátok már, hadd vigye a fene. Miatyánk, ki vagy a mennyekben, Ti meg menjetek a fenébe. A temetés parodizálása az egyik legfigyelemreméltóbb lakodalmi játék. A többszereplős jelenet a lakodalom önálló betétje volt, s a játék mindig nagy eseménynek számított. Néprajzi szempontból különösen a szexualitásra, az obszcenitásra vonatkozó mozzanatok keltenek érdeklődést. A falloszmutatas váltotta ki a legnagyobb megdöbbenést, amely harsány nevetésben oldódott fel. Bár a játék a komédia fogalmával illethető, az etnológiai példák tanulsága szerint a szexualitásra, a koituszra vonatkozó jegyek a halottas jelenetben évezredeket átfogó rituális maradvány. A párbeszédes játékok középkorig visszanyúló változata a részeg ember és feleségének jelenete, amelyet a századforduló körül a bárándi lakodalmakban is előadtak. A magyar nyelvterületen ismeretes variánsok lényegében megegyeznek. A jelenetet két férfi alakította. Egyikük terhes asszonynak öltözött, s részeges férjét invitálta haza a „kocsmából": - Gyere haza a kocsmából, te akasztófa címere! - Hát te meg itten dörmögsz gyermekek ijesztője! - 0, te részeges disznó! - Ide a boros kancsót! - Fajankónak beszélek! - Iszom bizony, míg élek! - Ugyan már, nem volt elég? - Gyere, igyál, feleség! - Az adósok majd kihúznak a pénzért! - Mondjad nekik, sok pénz kell itt a borért! - Nem törődnek a boroddal! - Fizesd ki hát a faroddal! - Megállj csak, ha torkon ragad a halál! Ott is egyet táncolunk, igyunk egyet, feleség!