Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

szürke szamarat meg nem b..ott volna. A prédikációnak mostan vége, a búcsúztatásnak most leszen kezdése. Körölöttem álló keresztény sereg, Kik e halott felett pityeregtek, Meghalt ez a szegény legény, Lelankadt a farka, már nem kemény. Vannak neki sok atyafiai, El kell tőlük búcsúztatni. Búcsúzik tetőled kedves fiad, Ferke, Ki volt neked huncut gyermeked. A te hűségednek nyerjed ily jutalmát, Egyél meg méreggel három piros almát. Azután nyeljed el a gyertyavilágát, Az ölyü ássa ki a szemed világát. Búcsúzik most kedves fia, Bálint, Haldokló apádnak szava téged int. A fogfájás rajtad szörnyen uralkodjék, Még a kóHka is téged hátul járjék. Búcsúzik most kedves fia, Dani, Kár téged az élő seregbe meghagyni. A szél hordja el minden hajad szálát, Csapd főbe, te Jankó, ne tátsa a száját. Lány magzatjai is voltak ezen tetemnek, Búcsúztatás nélkül ők sem lehetnek. Búcsúzik először kedves lányod, Eszter, Ha szépen kérlek adol még egyszer. Tegnap egy szavamra adtál mindjárt kétszer, Nem fogott ki rajtad, reggel, délben, este, Amikor csak kellett, fordultál girincre. Búcsúzik most tőled kedves lányod, Agnes, Ha birkózunk, te mindig alul esel. Búcsúzik tetőled kedves lányod, Zsuzsa, Ki sokszor adtad csecsed a markomba. De te ettől eleinte nagyon féltél, Bizony aztán még lejjebb is kerültél. 143