Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

lisztet, olykor finomra őrölt borsot, erős paprikát fújtak szét. A vendégek jól szórakoztak a maskarás jeleneteken. A maskarásokat is megtréfálták. Távozáskor az ajtóra térdmagasságban kötelet erősítettek. Mögéje vízzel telt dézsát tettek. A kifelé háttal tuszkolt maskarások hanyatt vágódtak a vízbe. A lakodalmi maskarásokat a násznagy engedélye alapján a vőfély engedte be a házba. A násznagy így szólt a vő/znek: „No, vőfi uram, igazoló papírjaikat vegye csak elő." Ez egy üres lap volt (vagy egy levélgané), amelyről a vőfély „felolvasta" a beköszöntő-bekérető verset: Ezek a vitézek Kossuth emberei, Pólyában rozsdásodtak a fegyverei, Majd nagy Lengyelország lészen a hazájok, Fagyos kutyaszarból lészen a zabolájok. Majd ott vív meg veletek a török basa, Kinek seggetekben verődik a farka. Reggelitek legyen aludtej, Amit anyátok apátokból kifej. Ebédetek legyen egy nyúzott hörcsög, Mitől gyomrotokat rángassák a görcsök. Vacsorátok legyen egy hosszú sóhajtás, Holtig legyen rajtatok a cifrafosás. Valamennyi gelegonya, Ötven kutyának a monya. Úgy menjen a seggetekbe, Mint köles a verembe. Most már kaptatok eleget, Erre már ugorhattok egyet. A maskarák eljárták a nekik rendelt táncot, kaptak egy pohár italt, süteményt, majd az említett módon távoztak. Előfordult, hogy ha a vőlegény barátai voltak a maskarások, s a kilétüket megtudták, ottmarasztalták őket. Az ilyenek többnyire számítottak erre. A maskaraöltözet alá tiszta ruhát vettek. A rongyos „felszerelést" levetve úgy maradhattak a lakodalom befejezéséig. 141